A
véletlen úgy hozta, hogy a Román Kultúra Napja (január 15.) és a Magyar Kultúra
Napja (január 22.) időben közel esik egymáshoz. Ez adta az ötletet Tóth
Istvánnak, a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub régi vezetőjének és újabban egyszemélyben
a Romániai Fotóművészek Szövetsége elnökének, hogy kezdeményezésére az idén
immár negyedik alkalommal rendezzék meg a világban élő román és magyar
fotóművészek nemzetközi szalonját január derekától február közepéig.
Párhuzamosan
egyszerre négy helyszínen: a bukaresti Magyar Kulturális Intézet, illetve a
budapesti Román Kulturális Intézet falai között, továbbá a nagyváradi Euro Foto
Art Galériában valamint a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár épületében látható
a reprezentatív seregszemle, amelynek védnökségére az indulástól fogva Traian
Basescu román és Sólyom László magyar köztársasági elnököt kérték fel. Az ezévi
ajánlott téma a tél volt, a szervezők több mint 1400 fekete-fehér és színes
felvételt kaptak lengyel, szerb, ukrán, román és magyar földön alkotóktól,
továbbá Izraelből, Kanadából és az USÁ-ból. Ebből válogatta ki a nemzetközi
zsüri a 297 munkát elektronikus voksolással, egytől tízig terjedő jegyekkel
osztályozva azokat, anélkül, hogy a szerzők nevét vagy a művek címét ismerték
volna. A hagyományhoz híven, az ünnepélyes vernisszázson a szakemberekből álló
bíráló bizottság ezúttal is kiosztotta díjait. Az AAFR (Asociatia Artistilor Fotografi
din Romania) vagyis a Romániai Fotoművészek Szövetségének három aranyérmét
Popescu Alin (Bukarest): Jégtemplom, Dezső László (Gyergyó): Máz és Kerekes
István (Mosonmagyaróvár): Egyedül című képei nyerték. Ezüstöt kapott Baranyi
Ildikó (Marosvásárhely): Hóvihar, Haragos Zoltán (Marosvásárhely): A tél örömei
és Filipoaia Mihai (Beszterce): Gyötrelem című műve, míg bronzot érdemelt ki Andronache
Stefan (Tecuci): Az első hó, Gergely József (Zenta): Jégbalett és Baba-Vulic Alexandru
(Novi Sad): Jeges eső című kompoziciója. A budapesti NIKA Kft. különdijaiban
részesült Haragos Zoltán (Marosvásárhely): Hóvihara, Moldovan Mihai (Sacele): A
tél műépítészete és Kerekes István (Mosonmagyaróvár): Téli meséje. Utóbbi
triplázott is a szervező bizottság különdíjával A templom őre, Téli pillanatok
és Tollászkodás című fotóiért.
Úgy
tűnik, hogy Kerekes István érdemeit nemcsak a szakértők ismerik el, hanem a
széles nyilvánosság is rokonszenvvel fogadta alkotásait. A legutóbbi, XXVIII.
Magyar Sajtófotó pályázaton a társadalomábrázolás – dokumentarista fotográfia
kategóriában második helyezett lett Halálzóna – Kiskapus című sorozatával, az
egyedi képek között pedig harmadik volt A favágó és gyermekei elnevezésű
zsánerjelenetével. A Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításanyag egy
éven át járta az országot: Budapest után megfordult a debreceni Kölcsey Művelődési Központban, aztán a miskolci Városi
Művészeti Múzeumban és végül a pécsi Művészetek és Irodalom Házában. A vándortárlatnak
összesen mintegy harmincezer látogatója volt, az országos turné alatt a nézők
folyamatosan szavazhattak az általuk legjobbnak tartott műre. A hazai
seregszemlén bemutatott közel négyszáz alkotás és fotóciklus közül félszáznál több kedvencre
érkeztek jelölések. A szóródás igen széles volt, de a legtöbb voksot – a bíráló
bizottság korábbi döntésével egybehangzón – Kerekes István: A favágó és
gyermekei című képe kapta. A közönség
díját az év végén Szigeti Tamás, a sajtófotó pályázat zsűrijének elnöke adta át
a harmincas évei elején járó, szabadúszó fotográfusnak, kiemelve azt, hogy
mennyire ritka, amikor így egybeesik a laikus látogatók és a bíráló bizottság
szakértő tagjainak véleménye. Kerekes István a kép témájáról elmondotta, hogy a
felvétel a Hargita megyei Zetelakán készült, Benedek Béla favágó otthonában,
aki ebben a szerény hajlékban élt feleségével és tizenegy gyermekével. Utólagos
drámai adalék még, hogy a kép elkészülte után nem sokkal az erdőben hajnaltól
napnyugtáig robotoló, egyébként igen durva és zárkózott férfi felakasztotta magát
kis házuk padlásán.
A
budapesti Román Kulturális Intézet mostani vernisszázsán és hármas díjátadásán
– többek között – az is kiderült, hogy Kerekes István Marosvásárhelyen
született, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem testnevelési szakán diplomázott.
Akkor és ott kezdett el fényképezni, mégpedig párhuzamosan, a társadalomábrázolás
és a természetfotózás egymástól meglehetősen távoli területén. A körülötte élő
emberek – főleg a kétszeresen is kiszolgáltatott gyerekek – sorsának alakulása,
szürke hétköznapjai mellett a táj és az élővilág szépségei érdeklik elsősorban.
Az ezredfordulótól vesz részt országos és nemzetközi pályázatokon vagy
fotótárlatokon, mostanáig három világrész félszáznyi országában, amelyeken
száznál több nemzeti vagy külföldi elismerést szerzett. 2006-ban először
nevezett be a Magyar Sajtófotó pályázatra és már erre a legelső nekifutásra első
díjat kapott a Természet és tudomány kategóriában, Gyurgyalagnász című
sorozatával. Két évvel ezelőtt települt át véglegesen Magyarországra, jelenleg
a mosonmagyaróvári szakközépiskola testnevelő tanára, „mellesleg” szabadúszó
fotográfus. Képriportjait a Kisalföld napilap valamint a Földgömb magazin közli
rendszeresen, áprilisban pedig a FIAP (Nemzetközi Fotoművészeti Szövetség)
eddigi munkásságát az E-FIAP (Excellence-FIAP) kiváló nemzetközi fotoművész
bronz fokozatával ismerte el. Ilyen előzmények ismeretében bízvást
megjósolhatjuk, hogy még sok meglepetést tartogathat számunkra…