A magyar pezsgőgyártás a reformkorban kezdődött, akkoriban még Champagne-i bornak nevezték, pezsgő szavunkat először gróf Széchenyi István vezette be a közhasználatba. A hazai és nemzetközi áttörésre jóval később került sor, amikor 1882-ben Törley József fivérével társulva megalapította budafoki pincészetét és gyárát. Ennek 125. évfordulójáról most Pezsgőünnep címmel, március 9-éig tartó látványos kiállítással emlékezik meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.
Törley József (1858–1907) nemcsak a honi étkezési és italozási kultúra jó hírnevének öregbítésében játszott fontos szerepet, hanem kora mecénásaként is köztiszteletben állott. A szociális jótékonykodás mellett sokat és szívesen áldozott a legkülönfélébb művészeti ágakra. A Savoyai-birtok megvásárlása után felépült budafoki kastélya mellett a pesti belvárosban emelt üzletközpont-palotája (az egykori Esterházy, ma Puskin utcában) továbbá Bécsben működő Törley-pavilonja mind a jó ízlés nagypolgári fényűzéssel berendezett otthonává vált. Többek között ezt bizonyítják a mostani jubiláris tárlaton a Törley-kastély néhai japán szalonjából származó bútorok éppúgy, mint az egykori pezsgős üvegek és talpas poharak vagy ezüst evőeszközök formái. A kisgrafika praktikus és esztétikus műfajában a szecessziós vignetták, szórólapok, meghívók, menükártyák, számolócédulák és levélpapír fejlécek következetesen végigvitt marketing-profilról tanúskodnak, akárcsak a leporellók és postai képes levelezőlapok, műsorfüzetek vagy egy-egy új termékének falragaszai. Mindenből igyekezett a lehető legjobbat nyújtani . Az 1885-ös Budapesti Országos Kiállításon nagy sikert aratott „Talisman” pezsgőjét Posner népszerüsítette monokróm plakátján, előtérben az ominózus flaska óriásira kinagyított példányával, háttérben „teljes harci díszbe” öltözött elegáns dámával, amint egy szmokingos fiatalemberrel és egy idős gavallérral koccint. Vértes Marcell tervezte a zenés vacsora-estek valamivel későbbi programját, amelyen frakkos és cilinderes urak koszorúja övez egy sanzonénekesnőt és – nem utolsósorban – egy hűtővödörből kimagasló Törley-pezsgősüveget premier-plánban. A közmondásosan „sírva-vigadó” magyar ember prototípusát – immár színesben – Táray Géza szignálta és komponálta: egy keménygalléros és símára lenyalt frizurás ifjú lovagló űlésben cigarettázik támlásszékén, miközben üres pezsgőspohara mellett hervadt rózsaszál utal az elmaradt szerelmi légyottra. Egyetlen szavas (Törley) felirat mellett egy teljes eseménysor, egy egész emberi sors képben elbeszélve…
A kortárs képzőművészet is teret kért és kapott az emlékidézésen. „A családban marad” elve alapján a cégalapító dédunokája – R. Törley Mária szobrászművész – monumentális plasztikája uralja a terem közepét, amelynek végleges méretben kivitelezett változata egy magánvilla parkjában áll. A világmárka és hungaricum nevét viselő alkotó a hetvenes évek második felében Andrássy Kurta János magántanítványa volt, majd a nyolcvanas évek fordulóján Somogyi József növendéke lett a Képzőművészeti Főiskolán. Azóta számos egyéni tárlata volt itthon és a határokon túl (Bécstől Krakkóig, avagy Münchenen és Berlinen át Lyonig és Toursig), csoportosan pedig Párizsban, Rómában, Pompeiben és Ravennában is vendégszerepelt már. Több magyar vagy külföldi díjat kapott, (például a nemzetközi Dante Biennále kitüntetését egy évtizeden belül kétszer is), több tucatnyi szobrát helyezték el hazai köztereken és közintézményekben. Itt látható Lukulluszi kútja a legendássá vált antik római lakomákat idézi egy űlő férfi és két heverésző nő bronzba öntött aktjával. A medence peremén a szoborfigurák „kezeügyébe” ezúttal – igen stílusosan – egy üveg Törley-pezsgő került poharakkal, mediterrán gránátalmával és magyar jonatánnal.