Idei második nagy hetét tartja május 17. és 21. között a bécsi
aukciósház, a Dorotheum, a festészetben a szecessziótól a klasszikus
avantgárdon át a kortársakig, míg a vegyes műtárgyak kategóriájában az
antik ezüstneműtől, órákon és ékszereken keresztül, a modern
formatervezésig. A hagyományhoz híven ilyenkor kerülnek kalapács alá a
különösen kiemelkedő alkotók keresett ritkaságnak számító főművei.
A legdrágábbak közé tartozik a két világháború közötti mesterek sorából Giorgio Morandi Paesaggio című 1935-ös tájképe, amelyért – kis mérete ellenére – legalább 330–380 000 eurót várnak. Giorgio de Chirico 1966-os Velence-látképét 220–280 000 euróra taksálták, Paula Modersohn-Becker két kislányt ábrázoló 1904-es zsánerjelenetét pedig 200 000 euró körülre. Friedensreich Hundertwasser vegyes technikájú, organikus absztrakt kompozíciója már a 200 000-es határ alá került, akárcsak a most nyolcvan éves Günther Uecker szögekkel sűrűn kivert ajtókerete és a vele egyidős Arnulf Rainer TRR jelzésű, 1952-es olaj-vászon konstrukciója. Az egyre divatosabb dizájntárgyak és iparművészeti alkotások néha a festményeknél is drágábbak. A sokoldalú svájci művészdinasztiából származó Diego Giacometti 1970-es bronzvázú, üveg íróasztala 150–180 000 euróba kerül, az iraki származású, világhírű brit építészasszony, Zaha Hadid 2005-ös terve szerint kivitelezett hipermodern poliészter csillár pedig több mint 100 000 eurót ér a szakértők előzetes becslése szerint. A Wiener Werkstätte modernizmusát képviselő, neves osztrák ezüstműves, Otto Prutscher komplett kávés és teás garnitúrája (elefántcsont fogantyúkkal és ébenfa fülekkel) 50–70 000 között várható. Miközben egy Cartier márkájú, tojás alakú asztali óra, art déco stílusban, rózsakarc és ónix kombinációval 16–24 000 között szerepel.
A magyar tételek közül különösen kiemelkedik egy fedeles reneszánsz ezüst kupa, trébelt gyümölcs és szalag keretben vésett mitológiai jelenetekkel (12–16 000), egy fél méteres Zsolnay-szobor 1900 tájáról, vízből magasba szálló sellőcsoporttal (3–4 000). Különösen örvendetes tény, hogy mostanra beérni látszik Kieselbach Tamás kontinentális kaliberű projektje, a Die Moderne című 2008-as kötetének berlini kiadása és európai terjesztése, ami a Dorotheum számára immár nemcsak hivatkozási alap és ajánlott szakirodalom, hanem egész oldalas részletet is közölnek belőle Czóbel Béla szentendrei tája (12–16 000) valamint Hincz Gyula cím nélküli, 1927-es kompozíciója mellett (20–30 000). A végeredményeket meglátjuk majd a jövő héten.
Dorotheum, Bécs
2010. május 17. és 21.