Az elvont művészet idestova évszázados története során egymást
váltották a hullámhegyek és a hullámvölgyek éppúgy, akárcsak az egyes
irányzatok, a geometrikustól az organikusig, avagy a
konstruktivizmustól a szürrealizmusig húzódó széles skálán.
A Debrecenből elszármazott és évtizedek óta Párizsban élő Joseph Kadar (külföldön használt művésznevén Le K’dar) szerint az absztrakció manapság relatíve háttérbe szorult, ezért az őt megillető figyelmet szeretné ráterelni egy országot-világot járó kortárs kollektív kiállítással.
Magyar geometrikus művészet címmel két tucatnyi idősebb és fiatalabb alkotó félszázat meghaladó régebbi vagy újabb munkáját válogatta össze arra a vándortárlatra, amely a hajdúszoboszlói Modern Múzeumból érkezett Budapestre és itt február 7-éig látható az Abigail Galériában. A szervező azt tervezi, hogy miután ez a reprezentatív seregszemle vidéki nagyvárosainkat sorra bejárta, végül Párizsban kerül a szélesebb nyilvánosság elé, remélhetőleg érdeklődést keltve az immár közmondásossá vált magyar kreativitás iránt. A jó cél érdekében a rangidős mesterek generációjából a nyolcvanon felüli Nemcsics Antal akrillal nyírfa lemezre festett alkotásai – A fény születése, Nesztor, De profundis – éppúgy a falakra kerültek, mint az idén nyolcvanat betöltő Lantos Ferenc Összetett kapcsolat elnevezésű sorozata, illetve a szintén akril-vászon Dinamikus egyensúly. A szóban forgó korhatárhoz még csak közeledő Gy. Molnár István Színváltozatok I-IV. ciklusát olajjal festette lenvászonra, Tilless Béla fát fest akrillal (lásd Improvizáció-sorozatából a Piros vagy a Kék példányt), az azonos évjáratú Deim Pál viszont vásznazott lemezre készítette akrillal Pódiumon, illetve a talányos Jobbról-balról kék című kompozícióját éppúgy, mint Ott sincs semmi elnevezésű vásznát. Az „Iparterv-nemzedék” alig egy évtizeddel fiatalabb alkotói közül Bak Imre az azonos technikájú és alapanyagú Koratavasszal szerepel, Fajó János ellipszisei közül olajjal fára festett vagy krómacél változat egyaránt előfordul. Még nála is sokoldalúbb a vele egyidős Galgóczy György, a felhasznált alapanyagokat és a választott műfajt tekintve egyaránt. Mókuskerék objektjét például krómacélból, sárgarézből és plexiből kombinálta, az Üstökös mobilja festett acélból, farostból és plexiből készült, Excenterre keresztelt fali plasztikája festett rétegelt lemezből és a kedvenc krómacélból való.
Európai „vándorlásai” mellett sokat tartózkodik Magyarországon – Budapesten és vidéken egyaránt – „a fény városából” gyakran hazalátogató Joseph Kadar, aki egyrészt különféle ellipszis-változatokat vitt fel akrillal vászonra – közel állván ezáltal Fajó Jánoshoz -, másrészt az azonos alapanyagú Tükrözés mellett Tér- Sík, illetve Gömb–Kör variációkat szerkeszt egyetlen dimenzióban. A Temesvárról Bukarestbe került, majd onnan Münchenbe emigrált, de a rendszerváltás óta a bajor valamint a magyar fővárosban egyaránt műterem-lakást fenntartó Ingo Glass ugyan a monumentális köztéri emlékművek terén is otthonosan mozog, de itt most méteresnél is alacsonyabb, égetett lakk felületű alumínium kisplasztikákkal van jelen (Nagy kör valamint Négyzet és átváltozó négyzet elnevezéssel). A szentendrei új művésztelep tagjai közül Lukoviczky Endre: Szürke-fekete kompozíció I-III. olaj-vászon triptichonja épp monokróm puritánságával és visszafogottságával tűnik ki a harsány kolorittal vibráló környezetből. Farkas Ádám: Gömb lendületben címmel formázott arasznyinál valamivel nagyobb bronz kisszobrot. A kísérletező kedvű Rákossy Anikó egyrészt akrillal vitte fel farostra a Sárga fényt, másrészt olajjal vászon alapra a Kék kő zuhatagot. A továbbiakban Ézsiás István, Halász Károly és Matzon Ákos vagy Bányász Éva és Dévényi János rokon-formájú és hasonló stílusú művei teszik teljesebbé a mértanian absztrakt kortárs magyar panorámát.
Wagner István: Kortárs absztrakt vándortárlat
Az elvont művészet idestova évszázados története során egymást
váltották a hullámhegyek és a hullámvölgyek éppúgy, akárcsak az egyes
irányzatok, a geometrikustól az...