Mi, helybéliek még a legmegátalkodottabb Ceausescu-években is csak Dóm-térnek hívtuk a Piata Unirii-t, az egykori osztrák garnizonváros néhai centrumát, az 1750-es évekből való római katolikus székesegyház miatt.
Előtte a fogadalmi Szentháromság-oszlop, mellette a vele egyidős görögkeleti templom és az ortodox szerb püspöki rezidencia, kissé távolabb az akkori kormányzó reprezentatív székhelye – amelyet a monarchia fővárosából a Kinsky-palota mintájára építettek fel a hadmérnökök – mindmáig egységesen barokk városmagot képez. Nem hiába becézik a románok is Temesvárt „kicsi Bécsnek” (Viena mica)…
A szóbanforgó barokk palotában háromszor vendégeskedett II. József, Liszt is koncertezett itt, jelenleg pedig frissen restaurált épületét a Szépművészeti Múzeum birtokolja.
Két hónapon át két teljes emeletet foglal el hatvanöt kortárs magyar képzőművész mintegy háromszáz (!) alkotása, amelyeket a Körmendi-Csák gyűjteményből válogatott Wehner Tibor kurátor. Az együttműködést az utóbbi években példásan aktív budapesti Román Kulturális Intézet igazgatónője, a temesvári származású Brandusa Armanca közvetítette, a másik összekötő kapocs a tavaly távozott, nálunk is jól ismert helybéli Jecza Péter európai kaliberű szobrászata volt. A harminc oldalas, kétnyelvű katalógus borítóján nemrég elhúnyt mestereink sorából Schéner Mihály 1965-ös olaj-farost Két figuráját reprodukálták, hátlapján azonos évből és technikával Gyarmathy Tihamértól az Ajtó II. látható (utóbbinak egyébként egy teljes szinten, tizenhárom kisebb-nagyobb termet tölt meg eddigi legteljesebb külföldi bemutatása, monumentális festményektől rajzokon és fotogramokon át ónlemez reliefekig), de nem maradt ki Barcsay Jenőtől Frey Krisztiánon és Mészáros Dezsőn át Kerényi Jenőig sok más kortársuk sem.
A ma már többezer műtárgyat egyesítő magánkollekció szinte „mindenevő” nyitottsága kivételesnek számít ugyan mind privát gyűjtőkörökben, mind pedig galériás kategóriában, ámde évtizedek óta következetes és tudatos. Nem részesít előnyben semmiféle irányzatot vagy tematikát, műfajt, előállítási technikát vagy alapanyagot. Mint ahogy a modern magyar képző- és iparművészetben uralkodott európai áramlatok mellett az elszigetelten dolgozó mesterek tipikusan egyéni életútját is szívesen követi nyomon. Ehhez társul még az a törekvés, hogy a felkapott alkotókon kívül a perifériára szorultakat is felkarolja, a rangidős befutottak mellett a középnemzedék fejlődését is számon tartsa, illetve a tehetséges pályakezdő fiatalokat is esélyhez juttassa.
A tárlatrendező művészettörténész ezt a sokféleséget igyekezett közvetíteni – adekvát módon – a reprezentatív kortárs seregszemle összeállításában, ezáltal változatos összképet nyújtva a magyar kortársi termésről a temesvári érdeklődők számára. Az eklektikus kollektív kiállításhoz alkalmazkodva ez a tárlatkrónika is a stílus-kavalkádot illusztrálja a teljesség igénye nélkül, találomra tallózva a látnivalók között. Sváby Lajos: Dürer nyuszikája felmászott a sárga vakrámára című 1995-ös, expresszív vászna például jól rímel Veress Sándor László: Párizsi tűzfal Bartók plakáttal 2006 képére, amelyen a Cantata profana jól olvasható kollázsa udvarias gesztussal utal a magyar zeneszerző közeli, nagyszentmiklósi szülőfalujára és az őt ihlető román kolindára. Szabó Zoltán: Szeretet (1969) stilizált tempera fejeire Gyémánt Lászlótól Bob Marley 1990-es ordító arca felel, Balázs Irén népiesen groteszk Esküvőjének 1974-es hímzett vászon domborművére Schrammel Imre karikírozottan kövér és kontyos, raku kerámia Múzsái (1989) rímelnek.
A fasizmus elleni tiltakozásnak is beillik Gádor Magda festett beton Kiáltás-triója (1996) és azonos évből a kommunizmus sarló-kalapácsos emblémáját parafrazálja Buczkó György rogyasztott üveg Írott jel plasztikája, míg gyermeki pálciakrajzokra emlékeztet Várnagy Ildikó öntött vas elemekből hegesztett, hanyatt vágódott Fekvő nőalakja. Hiperrealistán figuratív Adorján Attila: Kádas fürdő (2006) olajfestménye, organikusan absztrakt Fürjesi Csaba vegyes technikájú print-sorozata (2007) és még hosszasan folytathatnánk a felsorolást…
(Colectia Körmendi-Csák, Muzeul de Arta Timisoara. Megtekinthető 2011. október 31-ig)
