A nemzetközi műkereskedelemben előbb a két világháború közötti avantgárd érte el vagy akár haladta is túl a régi mesterek ár-színvonalát, manapság pedig az immár klasszikussá vált modernek mellé zárkóznak fel a kortárs alkotók világszerte.
Az utóbbi időben ez hozzánk is fokozatosan begyűrűzött, az élvonalbeli galériák közül például Virág Judit vagy Kieselbach Tamás látványosan ebben az irányban nyitott. Utóbbi ez év elejétől Einspach Gáborral együtt szövetkezett kortárs magyar arcélű privát kollekciók sorozatos bemutatására. Kemény Gyula, Horváth Béla és Szabó Károly gyűjteményeinek tárlata után már árverésen is meg lehetett szerezni a német Helmuth Turck magyar szerzeményeit, most pedig honfitársa – Thomas Lützenburger – tulajdonából vásárolhatók meg válogatott művek szeptember 9-éig.
Thomas Lützenburger a rendszerváltás előtt üzletemberként kezdte rendszeresen bejárni a kelet-európai régiót. Napi munkája mellett figyelemmel kísérte a képzőművészeti életet is, olyannyira, hogy hozzáértő érdeklődését konkrét vásárlások követték. Ebben segítségére voltak tanácsaikkal olyan szakemberek is, mint az évtizedek óta német földön dolgozó Tolnay Sándor (a Neuer Berliner Kunstverein akkori vezetője), avagy minálunk Klimó Károly festőművész. Két évtized alatt következetesen vett képeket egyrészt olyan galériásoktól, akik fokozatosan „építik fel” egy-egy kiemelkedő alkotó „imázsát”, mint amilyen a Nyugat-Berlinben élő Lakner László, vagy az itthon alkotó, de korábbi, ottani tartózkodásaik miatt az egész német nyelvterületen is jól ismert Bak Imre, Nádler István, Hencze Tamás, Klimó Károly, Birkás Ákos, Fehér László, Károlyi Zsigmond vagy Záborszky Gábor. Másrészt olyan fiatalokra is kiterjedt figyelme, akik indulásuktól tudatosan alakítják saját publicitásukat, mint El-Hassan Róza, Lakner Antal, Szűcs Attila vagy Benczúr Emese. Thomas Lützenburger két évtized alatt a lehető legjobb munkákat vette meg, így ma már elmondhatjuk, hogy gyűjteményében múzeális értékek vagy legalábbis főművek szerepelnek. Most lezártnak tekinti életének ezt a szakaszát és megválik kollekciójának félszáznyi képétől, amelyeket az érdeklődők megvásárolhatnak a tulajdonos által javasolt árfekvésben, 2.000 € és 90.000 € közötti sávban. (A részletes árlista nem publikus, nyugati szokás szerint a végleges érték a galériás és a konkrét vásárló közötti megállapodás bizalmasan kezelt tárgya marad).
Csak sejthetjük, hogy a legdrágább feltehetőleg Lakner László 1982-es, méreteiben is monumentális (közel két méteres) Kettős fej, Berlin–New York című festménye lehet, amely a Ludwig Múzeum retrospektív tárlatának is valósággal „sztárolt” főszereplője volt 2004-ben, amelyet azelőtt, akkor és azután is sokszor reprodukáltak. A galériások viszont felhívták az érdeklődők figyelmét arra, hogy a hetvenes évek derekától az ezredfordulóig terjedő periódusból származó törzsanyag mellett az ötvenes-hatvanas évek hazai avantgárdjához vezető előzmények és átkötések is vannak ebben a jelentős kollekcióban.