A három évszázados bécsi Dorotheum salzburgi kirendeltségén október 9-én tartottak vegyes műtárgyakból licitálást. Az órák, ékszerek és az üvegnemű valamint a márkás porcelán 660 tételében ezúttal – kivételesen – nem akadt herendi termék vagy Zsolnay kerámia, de antik hazai ezüst annál inkább.
Az általános gazdasági válság miatt az utóbbi időben gyorsan megnőtt ugyan világszerte a nemesfém iránti kereslet és ezzel párhuzamosan felszökött annak műkereskedelmi ára, de a magyar ezüsttárgyaknak így is csak egy részét sikerült értékesíteni egyelőre.
Almazöld selyemmel bélelt, „Paar János – Budapest” cirkalmas feliratú, eredeti fakazettájában – amely tudvalevőleg növeli a benne foglalt műtárgyak forgalmi értékét – elsőként visszamaradt egy 55 darabból álló budapesti étkészlet, 2.200–3.000 € közötti, előzetesen becsült sávban. Azonos lett a sorsa F. Chr. Rothe mesterjegyével és 1866-1937 között használt, Diána-fejes pest-budai fémjellel annak a füles-fedeles kávéskannának is, amelyet ovális medaillonokkal, valamint akantuszlevél vésettel díszítettek és 585,9 grammot nyomott (a katalógusban 600-800 euróra taksálták). Eredetileg 1.400-2.000 euróra tartották, ám némi licitlépcsővel végül 1.875 euróig emelkedett az ára egy 6 különféle darabból kombinált tételnek. Ez kenyeres tálból, két ovális tálcából, egy kerek tányérból és két alátétből állott, egyformán ráncolt valamint buborékos peremmel, GM ötvös-monogrammal, 1872-1922 közötti budapesti fémjellel hitelesítve, 1.554 grammos összsúllyal. Heinrich András fővárosi ezüstműves alkotása volt egy ovális tálca hullámos széllel, 1937-1965 közötti Diána-fejes fémjellel, amely 889,7 grammot nyomott, mégsem keltett érdeklődést 900-1.100 eurós elvárással. Azonos „-tól –ig” sávban szintén pártában maradt ugyancsak tőle egy kerek és egy ovális tálca, virágos és kagyló-mustrás peremmel, 926,9 gr. összsúllyal. Elkelt viszont egy hasonló, ámde kerek formájú tálca, WSR monogrammal, 1872-1922 közötti budapesti fémjellel, 483 gr. súllyal – igaz, hogy 480-650 eurós sávjának alsó határától is alacsonyabban kiáltották ki és így is ütötték le végül kereken 300-ért. Hasonló lett a sorsa egy közös tételben szerepelt ovális és kerek tálcának, egyformán ráncolt és buborékos dekorral, 1937-1965 közötti hazai fémjellel, 739,5 grammos összsúllyal, amelyeket együtt 720-900 euróra becsültek a patinás osztrák cég szakértői, de jóval lejjebbről startolva, csupán 450-nél landolt. A sorozatos tőzsdei krachok és dominószerű bankbedőlések miatt a közeljövőre nézve elég nagy biztonsággal megjósolható, hogy a lakosság mind nagyobb hányada igyekszik megtakarításait értékálló nemesfémbe fektetni, így az óra-ékszer vagy éppen az antik ezüst műtárgyárveréseken egyelőre a beadók járnak jobban a vásárlókhoz képest.
Wagner István: Magyar ezüst salzburgi árverésen
A három évszázados bécsi Dorotheum salzburgi kirendeltségén október 9-én tartottak vegyes műtárgyakból licitálást. Az órák, ékszerek és az üvegnemű valamint a márkás...