Ezzel a címmel látható kollektív kiállítás december 2-áig a budai várban székelő Nemzeti Táncszínház Galériájában. Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke szerint a szakma két fő tevékenységi területét, a festészetet és a grafikát öleli fel a tagság alkotásaiból válogatott csoportos seregszemle.
A sokszínűség, a különböző megközelítések, stílusok jellemzik a műveket, hiszen a műfajokon belül korunkra jellemző irányok, irányzatok megjelenítését és megjelenését szeretné a tárlat bemutatni. A mustra záró eseménye árverés lesz december 2-án, vasárnap 12.30 órakor, amelynek kikiáltója Marsó Diana, az Arte galéria és aukciós iroda vezetője. Az olajfestmények árai egységesen 40.000 forintról, az akvarellek és színezett rajzok 24.000 forintról indulnak.
A természetelvű alkotók sorából a sokoldalú – grafikus, festő és éremművész – Nagy Előd például fekete krétával rajzolt leány-mellképpel és pasztell falusi tájjal van jelen, Heitler László szűkebb dunántúli pátriájának természeti élményeit ülteti át festői látványba (Piros nap, Badacsony), míg Lacza Márta akvarelljei közül a Füstjel egy cigányasszonyt ábrázol tábortűznél űlve a nádasban, a Fátyol pedig meztelen táncosnőt örökít meg, Salome bibliai hétfátyoltáncára utalva. A tűzzománc műfajában indult Lőrincz Vitus most cserépedénybe helyezett virágcsokrokat festett olajjal, Orosz János vegyes technikájú munkái (Kert, Ablaknál, Modell) pedig variációk női aktokra. A figurativitás és a valóságtól való elvonatkoztatás között az átmenetet képviseli – többek között – Kádár János Miklós, akitől a Faló, fazon című ecsetrajz fekete tussal akár konkrét irodalmi illusztrációnak is beillene, míg a Madárírás távolkeletiesen elegáns kalligráfia. Ugyanígy Kőnig Róbert esetében friss impressziókból valószínűleg a helyszínen készült a vegyes technikájú Békáspuszta, mivel legelésző lovai meglehetősen naturalisztikusak, viszont a Svábtemető műtermi racionalitással, hagyományos jelekből komponált szimbólumrendszer. Németh Miklóstól a Bábu vagy a Bohóc cigarettával a reá jellemző, expresszionisztikusan vibráló színfoltokból áll össze, Orvos András Redukciója továbbra is végsőkig stilizált virágszirmokból szerkeszt kompozíciót, mint ahogy Barabás Márton: Ketten című vásznán korábbi zongorabillentyűsorainak konkáv és konvex változataiból teremt felnőtteknek játszóteret. A mérnöki precizitás és a geometrikus absztrakció eklatáns példája az építészből lett festőművész Matzon Ákos Meándere, egységes tónusú penészzöld alapon fekete vonalszerkezet műszaki rajzával. Végül Paizs Péter idei keltezésű Hommage-sorozatában egyrészt Josef Hoffmann, másrészt C. R. Mackintosh emlékének szenteli print-technikával készült és fehér alapon okker-fekete akkordokban tartott csíkrendszereit.
A középnemzedék tagjai mellett természetesen szép számmal szerepelnek a fiatalság képviselői is, „a hely szelleméhez” kiválóan illő, táncosnőkről rögtönzött mozdulat-skiccektől az őszi falevél-applikációkig, avagy a kollázstól a montázsig, az egyedi és a sokszorosított grafika valamint a piktúra megannyi lehetséges technikai eljárásával és alapanyagával. A finiszázs licitálásán így az érdeklődők széles rétegei is megtalálhatják az ízlésüknek vagy a pénztárcájuknak leginkább megfelelő tételeket.