A dátumhatárok azt a periódust jelzik, amióta a
miskolci és budapesti székhelyű magángaléria két művészettörténésze intenzíven
kezdett foglalkozni a nagybányai iskolával. Jurecskó László és Kishonthy Zsolt
sikerének titka, hogy a hazai és külföldi kollektív kiállításokon (Miskolc
1992, Budapest 1996, Kempen 1997, Bécs 1999 ), vagy monografikus tárlatokon (Nagy
Oszkár, Boromisza Tibor, Jándi Dávid, Dömötör Gizella, Mund Hugó) a felkutatott
munkák mellett új megvilágításba helyezték az életműveket is.
Kitartó gyakorlati és elméleti fáradozásuk nyomán mára
erkölcsileg is felértékelődött Nagybánya tekintélye, az alkotások pedig újra
bekerültek a honi és a nemzetközi képzőművészeti élet vérkeringésébe és korábbi
áraik sokszorosát érik a műkereskedelmi forgalomban. A mostani retrospektív
tárlat olajképei a galériával szemközti kiállítóhelyen (Falk Miksa u. 17.), a
grafikák pedig a MissionArt (Falk Miksa u. 30.) emeleti traktusán láthatók
Budapesten október 3-ig.
Ha már a bevezetőben megemlítettük Boromisza Tibort, a
jelenlegi csoportos seregszemlén is kiemelt helyen szerepel Hegyi patak borús
időben című 1913-as vászna. Bár reprodukálták 1996-os miskolci egyéni
tárlatának katalógusában, – amely a fiatal festő 1904 és 1914 közötti
nagybányai periódusát dokumentálta, amikor Ferenczy Károly irányításával folytatta
ottani festői tanulmányait – azóta nem sokat szerepelt a nyilvánosság előtt a
barbizoni francia mesterek és az átmenetileg szintén ott dolgozott, erdélyi
származású Paál László legjobb tájfestési hagyományait tovább fejlesztő
erdőrészlet. Az utca másik oldalán egész falat töltenek be Boromisza Tibor kis
méretű grafikái az emeleti galérián. Közülük a legkorábbi egy 1910-ből való kis
pasztell, Belvárosi házak általános címmel, ám az ismerős templomtorony pirosan
virító sisakja garantálja a háttérben, hogy ez is Nagybányán született.
Margitszigeti korszakából viszont egyformán 1919-es datálású a vegyes
technikával készült Megzavart fürdőző és a Fürdőzők zsánerjelenete avagy a Kék
ruhás nő lényegre törő faliszőnyegterve. Akvarell eljárással készült Dunavecse
lazúrosan oldott partmenti látképe és szintén vízfestmény az 1935-ből való Öreg
halász (Doromlás) karakterfigurája.
Tárlatjárás közben a kurátorok felhívták figyelmemet arra,
hogy akadnak „rejtett kincsek” is a csoportos bemutatón. Például olyan
olajképek, amelyeknek a hátoldalán is teljes értékű másik festmény rejtőzik,
így a régi reklám szerint a szerencsés vásárló „egyet fizet, kettőt kap”. Az
ilyen „iker-művek”sorából hozható fel példaként T. Rácz Péter: Antik romok az
Adrián című 1907-es vászna, amely messziről vonzza a tekintetet koloritjának
mediterrán ragyogása miatt és a rendszeres tárlatlátogatók számára a MissionArt
májusi árveréséről is ismerősnek tűnhet. Hátoldalán azonban mintha nem is
ugyanattól a kéztől származna a Nagybányai városszéle a földszintes házakkal,
öreg fák csoportjának dús lombkoronájával és egy égbenyúló jegenyével a
jobboldalon. Nemcsak a témaválasztása különbözik élesen, hanem a visszafogott,
sötét színskála mellett az ecsetkezelése is jóval hagyományosabb. Hadzsy Olga
nevével más munkái kapcsán már találkozhattunk nemcsak a MissionArt különféle
licitálásain és bemutatóin, hanem a magyar festőnők válogatott reprezentatív seregszemléjén
is, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum rendezett
a közelmúltban, kizárólag régebbi és újabb női festők munkáiból
összeválogatva, Saphier Dezső magángyűjteményéből. A mostani, itteni kuriózum
az, hogy Virágos kert címmel 1917-ben ugyanazt a napsütéses látványt örökítette
meg a vászon mindkét oldalán – sajátosan jellemző stílusában –, a fehér alapon
szinte áttetsző, világos színekkel, így a leendő tulajdonos bármikor
átfordíthatja „színéről-fonákjára” ezeket a „variációkat azonos témára”. A
szóbanforgó mű további érdekessége, hogy nemrég került elő privát tulajdonból,
ahol eddig lappangott, így még csak reprodukciókon sem szerepelt korábban. Nem
véletlen, hogy az értékesítéssel kísért tárlat megnyitására felkért román
művészettörténész – Tiberiu Alexa – aki egyébként a Muzeul Judetean de Arta
Baia Mare (vagyis a Nagybányai Megyei Művészeti Múzeum) igazgatója, rögtön
szemet vetett rá és saját bevallása szerint szándékában áll véglegesen
megszerezni intézményének állandó kiállítására.