Wagner István: Műanyag mint művészet

Az év végén nyílt meg speciálisan huszadik századi bútorra és design-ra koncentrált árveréssel a Ferenczi és Tsai Aukciósház és Galéria Budapesten, a Falk Miksa u. 3. alatt.
Most viszont első, eladással kísért művészeti kiállításával jelentkezett, csupa kis betűvel írott „plastic fantastic” címmel, február 24-éig.
Ez a kortárs magyar csoportos tárlat a műanyag és művészet komplex kapcsolatát járja körül, sokrétű merítéssel, ámde feszes szerkesztéssel.
Első pillantásra blaszfémiának vagy legalábbis meghökkentőnek tűnik az alapötlet, hogy valaki a holocaust témájára babafejekkel reagáljon. Ámde figyelmes szemlélődés után igazat kell adnom Erdős Gábornak, aki negyven darab élő fej nagyságú, fekete-fehér „portréfotóból” szerkesztett egész falat betöltő  képinstallációt. Koncepciója szerint a koncentrációs táborok borzalmai közepette minden áldozat kopaszra nyírt feje egyformának tűnhet az ott felvett hivatalos nyilvántartási fényképeken, de hosszasabb nézésre előjönnek azok az egyedi vonások, amelyek megkülönböztetik egymástól az egyes embereket. A karakterbabák fejei korántsem bagatelizálják el a mögöttük rejtőző drámai tartalmat, hanem az általuk képviselt egyedek unikális jellegére, elpusztításuk esetén azok pótolhatatlan voltára utalnak. Átellenben szintén egész falat betöltő „kirakójáték” a replika erre, de humoros tartalommal és színes fotókkal. A mostanában világszerte divatos „mangák”, távolkeleti naív képregények stílusában Szöllősi Géza : Suzuka és barátai ürügyén mesél sztorikat, a kimonós japán gésát minduntalan modern társainak környezetébe helyezve. Ebben a stílusban fogant Ravasz András életnagyságúra felfújható, fehér műanyag gömbökből álló bábuja is a kirakatban, mint valami hóember, amelynek kalligrafikus eleganciával festett,  ferde vágású fekete szeme valamint hanglemezből ragasztott, kerekre csücsörített „ajka” a szex-shopokban kínált gumibabák erotikus primitivitására is asszociál egyben.
Természetesen, nem maradhattak el a Barbi-babákra készült variációk sem. Miközben Follárd Barbara „egy az egyben” öltözteti ezeket tetőtől-talpig a legutóbbi nyári divat szerint, ráadásként fekete-fehér kontrasztot teremt és külön-külön áttetsző műanyag dobozba zárja őket. A tárlatrendező Nádudvari Noémi erre a csomagolásra is „rétett egy lapáttal”, amikor – a szükségből erényt kovácsolva – méteres magasságú, felfordított üvegvázákra helyezte az arasznyi figurákat, mint karcsú piedesztálon pózoló kisplasztikákat. Bozsó András színes fotói valódi férfiakról felvett részletekkel kombinálják a Barbi-babákat és a játékautókat, a huszonegyedik századi „dolce vita” banális jeleneteinek felszínes ürességét parafrazálva. A másik oldalon a kirakatba függesztette jó érzékkel a kurátornő azokat az áttetsző műanyag fóliákat, amelyek a mennyezettől a padlóig lógnak, így kívülről és belülről egyaránt láthatóak. Privát lakásban egyszerre praktikus és esztétikus térelválasztóként éppúgy szolgálhatnának, mint ahogy fényáteresztő függönyök is lehetnének, mint itt a jelen esetben. Födő Gábor fekete kontúrvonalakkal felvitt és csak helyenként színezett karikatúrafigurái az unoka-nagyszülő kölcsönös kapcsolatát parodizálják. Az öreg, kövér, fáradt testek fürdőruhából „csordulnak ki”, a tricikliző gyerek sziluettje parányira zsugorodik a távolban, miközben a nagymama figyelmezteti : Előre nézz Lacika !, a cekkert cipelő nagyapa pedig csak maga elé morogja házsártosan  a másik fóliatekercs címét adó kérdést : A labdát én viszem utánad ?
A mai magyar műkereskedelmi életben sikeresen befutott Tamási Claudia és Verebics Ági szokott formáját hozza, a reájuk jellemző nőies szellemességgel és eleganciával, szemnek tetsző tarkabarkasággal és dekorativitással. Ahogyan ez már a műanyaghoz illik, a keveretlen színek tiszta koloritja a neonreklámok izzásával konkurál, a pop-artos szertelenségre a keresztszemes hímzések mustráinak geometrikus szigora a válasz. Az pedig egyrészt a régi mondást igazolja, – miszerint „a lét határozza meg a tudatot” -, másrészt financiális világválságtól sújtott korunkba zökkenti vissza a kiállítás látogatóit, amikor kiderül, hogy fiatal alkotóink két lábbal állnak a valóság talaján, lásd Borsos-Lőrinc Lilla : Diákhitel tartozásom forintban című vásznát, amelyen a 789.279 forintos összeget a legkülönfélébb színű és mintájú, óriás számjegyekből montírozza az üresen hagyott alapra, keserű iróniával.