Bécstől délre húsz perc alatt elérhető autóval egy kiterjedt angolpark, a
közepén álló laxenburgi vadászkastélyt Mária Terézia emeltette
1745-ben, Nikolaus Pacassi udvari építésszel. Ez a monarchia
összeomlásáig a Habsburgok kedvelt nyári rezidenciájaként szolgált,
Erzsébet királyné itt töltötte mézesheteit Ferenc Józseffel és itt
született Rudolf trónörökös. Manapság a bécsiek népszerű kirándulóhelye,
tavaszonként pedig a rokokó stukkókkal és freskókkal dekorált termek
sora a Niederösterreichische Kunst & Antiquitätenmesse színhelye.
Alsó-Ausztria Művészeti és Régiségvásárát idén március 6. és 14. között tartják itt húsz osztrák és német műkereskedő részvételével. Az eladásra kínált műtárgyak időben az ókortól a kortársakig szóródnak, földrajzilag a Távol-Kelettől Nyugat-Európáig. Műfajilag is széles a skála: nomád törzsi szőttesek és kaukázusi szőnyegek, festett osztrák barokk falitapéták, márványból faragott szökőkutak és allegorikus kerti szobrok, rusztikus reneszánsz ládák és elegáns biedermeier bútorok, aranyozott vallásos faplasztikák és bronz kandeláberek, továbbá míves ezüstnemű és antik ékszer, sokszorosított grafika valamint régebbi és kortárs festmény színesíti a kínálatot. A képek között mindjárt találunk egy kuriózumot: a 19. és 20. századi piktúrát forgalmazó bécsi Szaal Galéria muzeális ritkasága Balthasar Wigand utazó kazettája, amire miniatűr akvarell vedutákat festett és ezzel az ötletével igen keresetté vált a maga korában, messze az ország határain túl is. A szintén bécsi Zöchling műkereskedés Friedrich von Malheim Leánykérés című akadémikus zsánerjelenetét sztárolja, miközben St. Pöltenből a Figl képgaléria az úgynevezett osztrák „hangulatimpresszionizmus” húrjait pengeti a kiváló festőnő, Marie Egner nyári virágokról festett csendéletével, Alfred Poell Téli erdejével meg Carl Fahringer Vörös kakadujával. A császárvárosból a Galerie Stallburg is a „Stimmungsimpressionismus” vonulatát folytatja, szintén egy tarkabarka Marie Egner csokorral valamint (a magyaros témájú „népéletképeket” is szívesen festő) Johann Nepomuk Geller munkába induló osztrák parasztcsaládjával.
Míg a fővárosi Kunsthandel Widder Oskar Laske 1918-as Odessza című akvarelljét helyezi középpontba megérdemelten, a forgalmas piactér bérkocsisaival és sétálóival, háttérben egy ortodox katedrális égszínkék hagymakupoláival, más galériák már modern korunk bizarr ábrázolásával vetnek véget a „boldog békeévek” idilli hangulatának. A „kunst.begegnung” (művészet.találkozás) alcímet viselő bécsi Kaiblinger Galéria laxenburgi standjára a hatvanas éveiket taposó osztrák mesterek figuratív képei közül hozott ízelítőt. Például Gottfried Helnwein A rémület egyensúlya című hiperrealista kompozícióját (ami 1982-ben készült a Stern folyóirat borítójára), valamint Josef Bramer Dávid szürreális és metafizikus elemeket vegyítő vásznát. Az absztrakt irányzatok képviselői közül a bécsi Morteveille Galéria egyrészt a hetvenöt éves Viktor Lederer pasztózusan felvitt, dinamikus Búzamezőjét kínálja 1998-ból, másrészt Robert Lehner salzburgi mester ritkaságnak számító, Tér-idő-összefonódás „fedőnevű” akril-kompozícióját. Ebbe a vonulatba illeszkedik végül a fele-fele arányban művészetre és szőnyegekre szakosodott Kössl Kunst & Teppich a vidéki Ried városkájából, a kilencvenhez közeledő Hans Staudacher professzor Cím nélküli, 1981-es vásznával, amely az elvont gesztusfestészet tipikus iskolapéldája, egymást elegánsan kiegyensúlyozó, világos színfoltjaival és lendületes fekete kontúrvonalaival.
