Wagner István: Régiségvásár a Rezidencián

A tavalyi Ünnepi Játékok idején először megrendezett Salzburg World Fine Art Fair (SWFAF) értelmi szerzője ugyanaz az Yves Bouvier – a genfi Art Culture Studio vezetője –, aki öt évvel ezelőtt a Moscow World Fine Art Fair (MWFAF) régiségvásárát is elindította. Tavaly a Salzburger Festspiele 240 ezer vendége közül 13.500 látogatott el a mustra színhelyére, az egykori hercegérseki rezidenciára. Idén augusztus 8. és 18. között három kontinensről (Európa, Ázsia, Amerika) hét ország (Anglia, Hollandia, Svájc, NSzK és Ausztria mellett USA és Japán) közel harminc galériása nevezett be az értékesítéssel egybekötött nemzetközi seregszemlére.
Miközben a francia régiségkereskedők „nyári álmukat alusszák” és a rossz konjunktúrára panaszkodnak, a germán nyelvterületen hamarabb felfogták, hogy sürgősen „át kell állítani az órákat” és a szezont nem lehet lezárni már júniusban. Németországból tucatnyian jöttek, sőt, a müncheni Röbbig Galéria igazgatója – Alfredo Reyes – százhúsz műgyűjtőt és kulturális intézményvezetőt hívott meg hétvégére, akiknek igény esetén szállodát és koncertjegyet is biztosít, hogy potenciális klientúráját ezzel a gesztussal is növelje. Az előlegezett „befektetés” kifizetődőnek tűnik, saját bevallása szerint a német túlsúly mellett tucatnyi orosz érdeklődő is igennel válaszolt a felkérésre, márpedig újabban az ottani milliárdosok világviszonylatban is sokat nyomnak a latban. A Röbbig kínálata is ehhez igazodik: miközben tavaly például egy antik meisseni porcelán kávésszervízt eredeti útibőröndjében 310.000 euróért kínált, idén azonos márkával Böttger 1715 körüli fedeles kupája – nürnbergi ötvösmester ezüst montírozásával – 160.000 euróba kerül. Ugyanitt Kändler 1742-es modellje alapján egy spániel nipp-párost 75.000 euróért lehet megszerezni. A würzburgi Albrecht Neuhaus tavaly Clemens August egykori hercegi tulajdonából árult chinoiserie dekorral írószekrényt 200.000 euróért, amelyet az idén is elhozott, továbbá Iganz Elhafentől I. Lipót császár puszpángból faragott lovasszobrát Bécsből, 1690 tájáról. Először szerepel a vásáron az ochsenhauseni Oberschwäbische Barockgalerie, amelynek standján egy tiroli későgótikus (1490 körüli) Szent Mihály-szobor mellett egy 1500-as osztrák Madonna és egy 1750 tájáról való Pièta szerepel Joseph Christian von Riedlingen műhelyéből.
A hét osztrák műkereskedő közül a bécsi Patrick Kovacs – szokásához híven – 19.-20. századi bútort és lakberendezési tárgyakat árul. Egy harmonikus formájú biedermeier tea-asztal mellett a fő profilja a Wiener Werkstätte sokrétű tevékenysége. Ennek egyik alapító tagjától és fő képviselőjétől – az építész és dizájner Josef Hoffmanntól – egy 1905-ös széket kínál, amely Herrmann Wittgenstein megrendelésére készült és annak lakásából került elő. Szintén a császárvárosból jött a külön üvegszalont és képgalériát is fenntartó Kovacek-família, aki tavaly Gustav Klimt egyik női portré krétarajzáért 65.000 eurót, Hundertwasser: Előremozdulás című kompozíciójáért pedig 250.000 eurót kért, idén viszont Egon Schielétől árul egy tájképet Klosterneuburg látképével 1908-ból. Tavaly egy velencei fedeles üvegserlegért (16. század) kereken 100.000 eurót várt, idén 1500-tól napjainkig kínálja fél évezred üvegművészetének díszpéldányait. Az immár klasszikussá vált modern mesterekre koncentrál a bécsi Wienerroither & Kohlbacher társgaléria is, ahol ezúttal tucatnyinál is több Klimt-mű között lehet válogatni (skiccek, előzetes vázlatok, tanulmányok és végleges rajz kompozíciók között egyaránt). Az idén először – a vásár szervezőinek megbízásából – értékesítéssel egybekötött speciális tárlaton lehet válogatni – Isabella Goebel müncheni műtörténésznő rendezésében – avantgárd és kortárs alkotásokból (a Bauhaus-tag Oskar Schlemmertől Alex Katzon át Tony Cragg-ig ), élvonalbeli galériások tulajdonából.