Antwerpenben ma múzeumként működik a néhai polgármester és mecénás – Nicolaas Rockox (1560 1640) – patríciusháza, aki Peter Paul Rubens (1577-1640) baráti köréhez tartozott és részben épp az ő képeiből avagy az ő művészi jótanácsaival és diplomáciai közvetítésével hozta létre a maga korában híressé vált magángyűjteményét.
Azóta a remekművek egy része szétszóródott a szélrózsa minden irányába, és rangos múzeumok vagy privát kollekciók féltve őrzött kincsévé vált. Sámson és Delila ótestamentumi jelenetét például 1608-ban, közvetlenül itáliai útjáról visszatérve készítette Rubens magas rangú pártfogója részére. A pompás barokk festmény azt a kulcs-jelenetet ábrázolja, amikor Delila az együtt töltött éjszaka után az alvó Sámson fürtjeit levágja, mivel annak ereje hajában rejtőzik. Ezzel a gesztussal a filiszteusok kezére játssza a legyőzhetetlennek tartott hőst. A holland arisztokrata rendkívül nagy becsben tartotta az európai hírű mesternek ezt a főművét. Az első tulajdonos értékítéletét jól dokumentálja ifjabb Frans Francken festőművésznek 1630-35 között készült, sokalakos kompozíciója, a Lakoma Rockox polgármeter házában című olajfestmény. Ezen a roskadásig terített asztal körül ülnek és esznek-isznak vagy a kandalló körül melegednek az elegánsan öltözött urak és hölgyek, miközben a házimuzsikusok zenéjét hallgatják vagy a falakat teljesen beborító képekben és szobrokban gyönyörködnek. Nos, a legszembetűnőbb helyen – éppen a díszes nyitott tűzhely felett – függ Rubens szóbanforgó festménye, amelyik nem csak nagyvonalú komponálásában, hanem méretieben is monumentális hatású. A művet jelenleg a Bayerische Staatsgemäldesammlung keretében a müncheni Alte Pinakothek őrzi, de most a bécsi Liechtenstein-palotában függ. Ennek oka az osztrák hercegi múzeum rendezvénysorozata, melynek keretében egymás után arisztokrata privát-gyűjteményeket mutat be, és ahol most az egykori Rockox-kollekció látható május 25.-ig a császárvárosban. Az alkalmi bemutató címadója pedig azért lett épp a Sámson és Delila kép, mivel ez a mű a Rockox-házból való kikerülése után 1700 és 1880 között – mikor ismét eladták – a Liechtenstein hercegi família Rubens-részlegének egyik büszkesége volt. Ezért akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a két ótestamentumi hős átmenetileg ismét visszatért régi lakhelyére. Természetesen, nem érkeztek egyedül, hanem egész tárlatot körítettek hozzá a rendezők. Csak Rubensnél maradva említhetjük Nicolaas Rockox – a festőnek tulajdonított –félprofil mellképét (ami egyenesen a polgármester antwerpeni házából érkezett), aztán egy szerzetes szembenéző portréját (Hohenbuchau Collection) illetve A napkeleti bölcsek hódolata 1609-10-re datált, olajjal fára festett, sokalakos kompozícióját, amely hathatósan öregbítette a mester hírnevét és jelenleg Groningen múzeumának tulajdona. A Vizitáció 1611-12-es, azonos technikájú és alapanyagú alkotását – középpontban Mária alakjával – a Musée des Beux-Arts kölcsönözte Strassbourgból. Saját anyag viszont a jóval korábbi keltezésű Saulus megtérése Paulussá (1601-2), akárcsak a Krisztus elsiratása (1613-14 körül), továbbá Egy szakállas férfi mellképe (1612). A rézkarcok közül szorosan ide tartozik még Wenzel Hollar arcképe Rubensről, széles karimájú kalappal és sötét öltözete fölé kihajtott, világítóan fehér csipkegallérral. Ezen kívül látható még Jacob Mathan metszőmester által – a kor szokása szerint – „tükörfordításban” készített grafikai másolat a Sámson és Delila eredeti olajfestményről, amelyet ilyen sokszorosításban terjesztettek Európa-szerte, mint afféle reprodukciót (ez utóbbit szintén az antwerpeni Rockoxhuis kölcsönözte). A továbbiakban a tárlaton járva – csak a legismertebb mesterek között tallózva – emelhetjük ki például Quentin Massis két olaj-fa képét – az 1505-ös Imádkozó Szűzanyát és Krisztust, mint a világ megváltóját (az antwerpeni Királyi Szépművészeti Múzeumból). A Sammlungen des Fürsten von und zu Liechtenstein, Vaduz-Wien állományából való id. Jan Brueghel rézlemezre festett olajképe 1598-ból, amely a fiatal Tóbiást ábrázolja tájban. Id. Jan Brueghel egy másik, 1616-ban olajjal, fára festett művén zarándokokat láthatunk sziklák közt, egy barlang-kápolna előtt. A festői divatváltás újabb állomása ifj. Jan Brueghel vászna 1626-ból Máriával, a gyermek Jézussal és a kis Keresztelő Szent Jánossal. Jacob Jordaens: Meleager és Atalanta 1618-as, sokalakos ókori görög mitológiai jelenetét szintén „háztájiból” hozták a tárlatra, úgyszintén ifj. Joos de Momper 1620 körüli Nagy hegyi táját, amelyen az alakokat III. Hans Jordaens-nek tulajdonítják…
http://www.liechtensteinmuseum.at/de/pages/home.asp