Kicsi a világ! Nálunk most jelent meg Rostás Péternek, a Kiscelli Múzeum igazgatójának könyve Friedrich Otto Schmidt bécsi lakberendezési házának történetéről, amelyet fiának, egyben a kiscelli kastély néhai tulajdonosának – Max Schmidtnek alias Schmidt Miksának – emlékét idézve, stílusosan itt mutattak be a hazai közönségnek.
Ezzel egy időben a bécsi bel etage galéria tulajdonosa vadonatúj, elegáns katalógusában szintén a magyar művészettörténésznek köszöni a szóban forgó firmáról nyújtott hasznos információkat.
Bécstől Pestig
Wolfgang Bauer harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg csupa kis betűvel írott antikvitását az Operaház közelében, a Mahlerstrasse 15. alatt. Az osztrák szecesszióra specializálódva azóta olyan szaktekintéllyé vált, hogy nemcsak a legelőkelőbb nemzetközi régiségvásárok rendszeres résztvevője Európától Amerikáig, hanem az összes osztrák műkereskedő közül egyedül őt hívják meg évről évre a párizsi FIAC neves vásárára.
11. Őszi Szalonja jelenleg az épület két szintjének valamennyi termében mutatja be széles kínálatát, a bútoroktól a használati és dísztárgyakon át a képekig, a grafikai albumoktól az órákon keresztül az ékszerekig. (Százhatvan oldalas, tudományos igényű katalógussal.) Az anyagban tallózva ezúttal kizárólag a több generációs Schmidt-féle vállalkozás Rostás Péter által szakértett produktumairól írunk részletesebben.
Adolf Loos tervezett 1905 táján Bécsben egy szalonasztalt, amelyet a Schmidt-cég kivitelezett a császárvárosban. A rézrácsból domborított oszlop-lábon álló, mahagóni fából való kerek asztallapot középen színes csempével rakták ki, peremét rézpánttal szegélyezték, akárcsak körformájú talpát.
Az Elefántormány-asztal
Szintén Loos 1900 körüli vázlatai szerint, de Max Schmidt (vagyis Schmidt Miksa) üzemvezetői közreműködésével készült ritkaság az öt hajlított lábon álló „Elefántormány-asztal” diófából, talpain bronzból öntött védő mandzsettákkal. A sajátos bútortípus alapötlete a kiterjedt gyarmatbirodalmat uraló Nagy-Britanniából származott: legelőször 1899-ben a londoni Hampton & Sons cég mutatta be „alkalmi asztalát” (Occasional Table) a Cabinet Maker tárlatán.
A prototípus angolszász területről egy év alatt osztrák földre érkezett, bécsi premierjét 1900-ban jegyezték fel a Schmidt-cég jóvoltából az Österreichisches Museum für Kunst und Industrie (a mai osztrák iparművészeti közgyűjtemény, a MAK – Museum für Angewandte Kunst jogelődje) téli kiállításán. Nem érdektelen a „vándormotívum” további sorsának alakulása sem! Az osztrák művészettörténet számon tartja, hogy miközben maga Loos is a továbbiakban több lakásban alkalmazta (a Turnovsky, Weiss, Friedmann és Rosenfeld famíliák megrendelésére), ezzel párhuzamosan neves kollégája, Koloman Moser is felhasználta ezt a modellt más, hasonló változatokhoz, például a Wiener Secession bebútorozására, a XIII. Ausstellung der Vereinigung Bildender Künstler (a képzőművészegylet XIII. kiállítása) alkalmából.
Az előképek nyomán Friedrich Otto Schmidt maga tervezte és kivitelezte 1903 körül, „á la Loos” (vagyis „Loos módjára”) szalonasztalát, szintén kerek formában és sötét tónusú mahagóni fából, ámde a melegen csillogó sárgaréz helyett hideg hatású, nikkelezett fiók-fogantyúval, veretekkel és lábvégekkel, amelyek szinte világítanak a fekete alapon. A cég korabeli dokumentumaiból az is kiderült – hála Rostás Péter alapos kutakodásának és adatszolgáltatásának –, hogy annak idején 260 koronáért árulták. (Most 14 000 euróba kerül.)
További Schmidtek
Másik, datálás nélküli szalonasztalát teljesen önállóan tervezte és kivitelezte ébenfából, hármas osztatú áttört lábain öntött réz „papucsokkal”. A cég archívumából nemcsak az eredeti akvarell-skicc került elő, tussal húzott kontúrokkal, hanem fotó is akkori enteriőrjével. (Ez a Loostól független példány „potom” 8 500 euró ma).
Végül Loos 1912-es vázlatai nyomán a Schmidt-cég két dekoratív karosszékét kínálja a bécsi galéria, a szokásos alapanyagokból (mahagóni és réz kombinációval) és hasonló stílusban. (Ülőkéjének bordó bőr bevonata utólagos pótlás.) A lelkiismeretes galériás azt is közli potenciális klienseivel, hogy ez az úgynevezett „Stössler-Stuhl” egyik variánsa, amely szintén angol példákra vezethető vissza. A bécsi bel etage 11. őszi szalonja december 23-áig látogatható a belváros szívében.
bel etage, Bécs
2010. október 1. – 2010. december 23.
