Festészet, grafika, szobrászat és fotográfia 1900 körül – olvasható a salzburgi Rupertinum október 26-ig tartó tárlatának alcímében, amelynek főcíme : Művészet a korfordulók tükrében. Itt rögtön fűzzük hozzá kiegészítésül: természetesen az osztrák „műtermésről” van szó a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiből, amelyet az intézmény túlnyomórészt saját anyagából abszolvál.
Nem kevésbé érdekes a válogatás szempontja, amely a korábbi, szokványos megközelítésekkel ellentétben nem választja el egymástól hermetikusan az egyes izmusokat vagy periódusokat, hanem a hagyományőrzés és az újítási szellem olykor szerves egymásbanövését, máskor szoros egymást követését vagy legalábbis egymás mellett élését követi nyomon. Így aztán a naturalizmust és a realizmust váltó, francia „származású” szimbolizmus magvai termékeny talajra hullottak a Wiener Secession 1897-es születésénél, amelynek bölcsőjénél az alapító elnök – Gustav Klimt – mellé „a tegnap emberét” – Rudolf von Altot – választották tiszteletbeli elnökké. Miközben az utóbbinak a valóságot idealizáló természeti és urbánus vedutái még évtizedekig elismerésre számíthattak egyes kollégái körében, előbbit szinte életében „lekörözték” olyan fiatalabb pártfogoltjai, mint például Egon Schiele, a még nálánál is jóval „vadabb” Oskar Kokoschkáról nem is beszélve. Miközben magának a bécsi szecessziónak is több korszakát és formai áramlatát különböztetjük meg, a germán eredetű expresszionizmusnak éppúgy tipikusan osztrák változata alakult ki hamarosan, akárcsak a francia előképet tovább fejlesztő osztrák posztimpresszionizmusnak, amelyet a művészettörténetírás találóan Stimmungsimpressionismus, vagyis „hangulati impresszionizmus” névvel illet. Talán mondanunk sem kell, hogy a reprezentatív összeállítás ebben a két utóbbi kategóriában teljesedik ki a leginkább.
Ha már a tájkép műfaját említettük futólag, igen tanulságos eltűnődni azon a rendezői ötleten, amellyel egymás mellé helyezték Rudolf von Alt 1877-es akvarelljét az egykori közös monarchia Teplitz nevű gyógyfürdőjének parkjáról, (ma Teplice a cseh-német határon), továbbá Heinrich Kühn szándékosan festői hatásokra törekvő, barna árnyalatokban tartott 1906-os fotógravúráját egy dombos erdőszélről nyáridőben (ami engem Szinyei Majálisának helyszínére emlékeztet), aztán 1907-ből Richard Gerstl vásznát Nussdorf faluvégéről, a Kahlenbergre nyíló kilátással és végül Carl Moll olajfestményét 1932 előtti periódusából, egy Sharfing közeli napsütötte erdei ösvényről. Bármilyen furcsának tűnik az időközben eltelt fél évszázados különbség miatt, ez utóbbi mintha Alt akvarelljének ikertestvére volna, nemcsak témaválasztásában, hanem képkivágásában és festésmódjában egyaránt. Ha viszont figurális párhuzamokat szeretnénk kiemelni erről a kurátori eljárásról, akkor már akár a tárlatot kísérő brosúra borítójánál is megragadhatunk. Antik mitológiát vegyít Freud-féle pszichoanalízissel Josef Engelhart: Akt a gesztenyefán című, datálás nélküli akvarellje, miközben éppúgy égre tárja karját Anton Hanák: Égő ember elnevezésű 1922-es bronz kisplasztikája, az akkoriban tetőző „szabad mozgásművészet” leghíresebb képviselői közül pedig Grete Wiesenthal ókori görög tunikában lépdel Erwin Lang 1923-as litográfiáján, míg az előadásain meztelenül fellépő Claire Bauroff táncosnő Trude Fleischmann fotóstúdiójában pózol annak 1925-ös felvételén. A portré műfajában Dora Kallmus (művésznevén Madame d’Ora) társasági berkekben felkapott bécsi fénykép-szalonja ontotta a dekoratív külsőségekkel beállított és sorozatban gyártott-árusított „sztárfotókat” népszerű színészekről, miközben Trude Fleischmann teljesen sallang-mentes, mereven szimmetrikus arcképet vett fel stúdiójában Anna Bahr-Mildenburgról 1925-ben, akárcsak Josef Schulz azévi, markáns férfiportréja akvarellben, vörös kolorit-foltokkal és fekete kontúrokkal, miközben Jean Egger 1927-es női mellképe – olajfestmény volta ellenére – sokkal oldottabb tónusban és vonalban egyaránt. Így nőtt bele fokozatosan az expresszionizmus sajátosan osztrák válfaja az itteni, legalább ennyire jellegzetes hangulatimpresszionizmus irányzatába…
