Wagner István: Testbeszéd – Minden – Ami marad a MODEM-ben

Az épület szeptemberi avatásakor már láthatott a közönség egy nagyszabású válogatást az Antal-Lusztig gyűjtemény terjedelmes anyagából. Most ennek folytatásaként egyszerre hármas tárlat nyílt áprlis 22-én a Modern és Kortárs Művészeti Központ második emeletén. A Testbeszéd elnevezésű rész egy egész esztendőn át látható lesz. Nagy T. Katalin kurátor a két világháború közötti periódusból az immár szintén klasszikussá vált modern mesterek olyan képviselőit is kiállította, mint például Aba-Novák Vilmos, Ferenczy Károly vagy Gulácsy Lajos, mégpedig olyan műveikkel képviseltetvén őket, amelyek hosszú évtizedek óta nem kerültek a hazai nyilvánosság elé. A kortárs alkotók vonulatából a Párizsban élő Csernus Tibor festőművész emelhető ki eklatáns példaként, továbbá a grafikával és fotográfiával egyaránt foglalkozó Csontó Lajos, illetve a fiatalon elhunyt Hajas Tibor performer képviseli a sokféleséget. A tárlat frappáns részlege az a tematikus trió, amelynek keretében a hatvanas-hetvenes évek neves alkotói közül Méhes Lászlótól és Lakner Lászlótól egy-egy óriási száj függ a falon, mellettük pedig, találó rendezői ötletként, a fiatal Tamási Claudiától az együttesbe remekül illeszkedő Ajkaim című mai kompozíció, noha a festőnő állítása szerint nem ismerte ezeket a műveket, amikor saját képét készítette. Mivel eleve bekábelezték, korábbról itt maradtak Kicsiny Balázs búvár-figurái, – amelyek eredetileg a 2005-ös Velencei Biennálé magyar pavilonjában a Navigációs kísérlet szerves részét képezték – és a Kis Varsó alkotói páros nem kevésbé közismert Tornasora is az úttörők faragott-festett alakjaival.
A komplex kiállítás két további részlege csupán július 22-éig látogatható ugyanitt. Ezek közül a „Minden” elnevezésű kamaratárlat egy külön benyílóban a „parasztfestőnek” is titulált Tóth Menyhértnek állít emléket, mégpedig nemcsak fehér árnyalatokban izzó képeivel, hanem jellegzetesen stilizált alakjainak bronzba öntött kisplasztikáival is. Saját bevallása szerint nem kis gondot okozott Nagy T. Katalin tárlatrendező művészettörténésznek a kert fölött húzódó keskeny átjáró kihasználása, mert itt ugyan elférnek a nagy méretű festmények, de nem volna a szemlélődésre kellő tér, az érzékeny grafikákat túl erős napfény érné, a szobrokat pedig kerülgetni kellene, avagy teljesen elzárnák a közlekedési lehetőséget. Szükségből tehát így kovácsolt erényt, és Baglyas Erika készített kimondottan ide tervezett installációt Ami marad címmel erre az alkalomra. A tervek szerint ez az épületrész a továbbiakban is hasonló célt szolgál majd, lehetőséget adva pályakezdők sorozatos bemutatkozásának.