A tömegmédiumok kínálta lehetőséget kihasználva ma már bevett szokás nagyobb, gyűjteményes vagy retrospektív kiállítások esetében a Wanted-projekt, vagyis a lappangó műveknek elsősorban az interneten való közzététele. És ahogy a Nyolcak kiállítások előtt és alatt, úgy most a Ferenczy életmű-tárlat kapcsán is akadnak sikertörténetek.
A Magyar Nemzeti Galéria a napokban hosszabbította meg Ferenczy Károly kiállításának időtartamát (június 17-ig), így van mód megtekinteni a néhány hete Kanadából előkerült Gyermekek pónikon című 1905-ös datálású művet. A legalább száz évig a tengerentúlon őrzött kép nemcsak a közönség, de a szakma előtt is ismeretlen volt idáig. Az tudott volt, hogy Petrovics Elek (egykori múzeumigazgató, a festő barátja és monográfusa) gyűjteményében létezett egy kis méretű vászon, amelyen Noémi és Béni pónikon lovagol, ám ennek 1945 után nyoma veszett – feljegyzések szerint John J. Seguier kanadai gyűjtő tulajdonába került. Ám a mostani kiállítás kurátorai mégsem ezt lelték meg (ennek egy korábbi színes reprodukciója ismert), hanem ugyanennek a témának egy másik verzióját, amely 1910-ben szerepelt a bécsi Secession kiállításán mint eladó mű (párja már akkor Petrovicsé volt). Úgy tűnik, hogy Genthon István tévesen azonosította a műveket, és Petrovicsét „juttatta” Kanadába, márpedig az továbbra is lappang.Még a kiállítás előkészületei során egy, a Duna tévén sugárzott dokumentumfilmben bukkant fel az Ausztráliában őrzött 1907-es Séta (Noémi és Béni a Nagybánya közeli Izvorán), ugyancsak Ausztráliában van a Virágok parasztkoporsóban (1911), melyet a kutatók háborús veszteségként könyveltek el. Legalább fotó rendelkezésre áll a Lukács György testvérét, Máriát ábrázoló portréról (a Sotheby’s árverezte a nyolcvanas években), és pár napja a Virág Judit Galéria árverezte el a Madárdal (1893) egy változatát. ArtP