A 49 éves Tillmans jó negyedszázados pályafutása során szinte már mindent elért, amit fotóművész elérhet: 2000-ben ő volt az első fotós, s egyben az első nem brit művész, aki megkapta a Turner-Prize-t; két éve a szakma Oscarjának számító Hasselblad Award-dal ismerték el a munkásságát, kiállításainak a legfontosabb múzeumok adnak otthont, művei a fotóárverések sztárdarabjai.
Szociális érzékenységéről korábban is ismert volt, számos krízis sújtotta régióban járt és mozgósított az áldozatok megsegítésére, az utóbbi években azonban politikai kérdésekben is mindinkább hallatja hangját. Főként olyanokban, amik szülőhazáját, Németországot és évtizedekre választott hazáját, Nagy-Britanniát érintik.
Az utóbbi években Berlinbe visszatért művész tavaly többhónapos kampánnyal igyekezett felhívni a britek figyelmét a Brexit veszélyeire – mint azóta tudjuk, a többség végül az EU-ból való kilépés mellett tette le a voksát – , ez később dán közreműködéssel egy általánosabb EU-védő kampánnyá nőtte ki magát, melynek keretében poszterei magyar szöveggel is elérhetővé és letölthetővé váltak; a magyar változatok itt találhatók.
Ezekben a hónapokban Tillmans a hazájában küszöbönálló Bundestag-választásokra mozgósít. Honlapján, rendezvényeken és poszterein a választásokon való részvételre buzdít, mert álláspontja szerint – amit a politológusok, választási megfigyelők többsége is oszt – a részvételi arány fogja eldönteni, hogy a két nagy néppárt, a CDU/CSU és az SPD mögött befuthat-e a harmadik helyre a jobboldali populista AfD (Alternative für Deutschland), ami „aktív és destruktív módon igyekszik megosztani Németországot” és egy olyan eszmerendszert képvisel, amit az ország demokratikus pártjai elutasítanak.
A művész szerint az AfD nem veszélytelen; hiába igyekszik kifelé szalonképesnek mutatkozni és távolságot tartani a radikalizmustól, értékrendjüket elárulja az a plakát, ami egy terhes fehér nőt ábrázol „Magunk csináljuk az új németeket” felirattal, amit Tillmans szerint már csak egy lépés választ el a hírhedt náci Lebensborn (Az élet forrása)-programtól.
Tillmans számos posztert tervezett a választási kampányra, melyeket digitálisan maga is tízezernyi címre juttatott el, s honlapjának látogatóit is arra kéri, hogy töltsék le és terjesszék azokat. Arra mozgósít, hogy Németországban ne érvényesülhessen az a trend, ami a Brexithez, Trump hatalomra kerüléséhez, és a francia Nemzeti Front 30%-os eredményéhez vezetett. Tillmans egyébként nem teszi le a voksát a többi közül egyetlen párt mellett sem; számára a választáson való részvétel a fontos, mert az mindenképpen az AfD esélyeit rontja.
A művészről legádázabb ellenségei sem állíthatják, hogy számára mindez pótcselekvés, hiszen pályájának zenitjénél tart, s ez az év különösen zsúfolt volt a számára, hiszen februártól júniusig a londoni Tate Modernben volt szóló show-ja, jelenleg a tekintélyes bázel-rieheni Beyeler Alapítványnál látható 200 alkotását felvonultató, vele szoros együttműködésben létrejött életműkiállítása, a hamburgi Kunstverein pedig az ő szeptember 23-án nyíló egyéni tárlatával köszönti saját 200. születésnapját. E bemutató külön érdekessége, hogy ezúttal első alkalommal nem a fotóké lesz a főszerep, a helyspecifikus installáció a művész személyes, de nem önéletrajzi ihletésű reflexiója a világ történéseire.
A cikk nyitóképe: Wolfgang Tillmans egyik magyar nyelvű plakáttervének részlete
