International Center of Photography, New YorkA fényképészet két formában indult Amerikában, az 1830-as évek végén. Az angol Henry Fox Talbot negatívokról papíron készített pozitív...
International Center of Photography, New York
A fényképészet két formában indult Amerikában, az 1830-as évek végén. Az angol Henry Fox Talbot negatívokról papíron készített pozitív képeket, amíg a francia Louis-Jacques-Mandé Daguerre pozitív képeket rögzített fényesre polírozott fémlapokon. Talbot módszere tetszőleges számú, olcsó kópia készítését tette lehetővé. A daguerreotypiák tisztaságukról, részletgazdagságukról – minőségükről nevezetesek. Hátrányuk egyediségük. Csak úgy másolhatók, ha lefényképezzük őket. A daguerreotypiák érzékenyek is, ezért szükséges bekeretezni őket. A fényesre csiszolt fémlapokra felvitt képek csak bizonyos szögből, kellő irányból megvilágítva láthatók. Az International Center of Photography drága, újonnan kikísérletezett világítással tökéletesen megoldotta az utóbbi problémát. A kiállított képek úgy ragyognak a falakon, mint a drágakövek a gyűrűkben, vagy mint űrben lebegő számítógép monitorok.Korlátozottságai ellenére a daguerreotypiák sokáig nagyon népszerűek voltak Amerikában, évtizedekkel azután is, hogy kimentek a divatból Európában. Ennek Alan Trachtenberg történész szerint az amerikai ízlés volt az oka. Az amerikaiakat szenvedélyesen érdeklik a technológiai boszorkányságok és szentimentálisan ragaszkodnak a kézművességhez. A daguerreotypiától mindkettőt megkapták. A felvételek kísérteties luminozitása és a bújkáló, nehezen megtekinthető képek szinkronban voltak a kor proto-New Age szellemével, amely nem csak a luminista festményeknek, hanem számos olyan spiritualista mozgalomnak is otthont adott, amelyeket az a hit mozgatta, hogy a konkrét valóság csak fátyol végtelenbe vesző valóságok áttetsző rétegei előtt. A daguerreotypia Amerika nemzeti művészetévé vált.