Ha valaki egy Egry József-jellegű, a tükröződő tó vizétől ihletett festővásznakat felvonultató tárlat élményét várná ettől a mostani, szintén a Balatontól ihletett kiállítástól, az csalódna. Furcsa tárgyak fogják fogadni furcsa anyagokból, képben-hangban-írásban dokumentált események, séta közben rögzített és fejhallgatón követhető interjúk, zúgó atmoszférával és falra projektált színekkel előidézett hangulatok, kül-és beltéri installációk, a térséggel kapcsolatos olvasmánylista-ajánlat és sok-sok, gyakran meglepő információ.
A tárlat születéstörténete első hallásra egy kicsit bonyolult, de ez már csak így van, ha sok szereplő részvételével, egy közel két éven át tartó programsorozat részeként jön létre. A kiállítás ugyanis a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) keretében megvalósuló BALATORIUM kulturális és ökológiai eseménysorozathoz kapcsolódik. 2022 és 2023 augusztusában két balatoni intézménnyel (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet ill. Balaton-felvidéki Nemzeti Park) együttműködésben tervezett művészeti rezidencia-programot hirdettek meg. A pályázók köréből kiválasztott művészek a Balatonhoz és annak északi térségéhez kötődő legfontosabb ökológiai kihívásokkal és kulturális jelenségekkel foglalkoztak; azaz inspirálódtak, kutattak, végül alkottak is. Ezekből a művekből és további, a kurátor, Soós Borbála meghívására érkező alkotók munkáiból állt össze a Zavargó vizek anyaga.
”A kiállítás arról szól, hogy a Balaton közös tulajdonunk, amivel közösen bánunk így vagy úgy. Mindenkinek más a viszonya hozzá, más elvárásai vannak vele szemben”- mondja Soós Borbála kurátor. „A nyaralók szeretnének magas vízállást és szabad fürdőzési lehetőségeket, a befektetők szeretnék minél jobban beépíteni a vízpartot és minél több pénzt kivenni belőle, a halak vagy a növények meg bizonyára azt szeretnék, hogyha jól tudnának szaporodni és sok nádas maradna a partokon. Ilyen eltérő vágyak és jövőképek adják ki közösen, hogy mi is a Balaton. Persze a Balatontól soha senki nem kérdezi meg azt, hogy ő maga mit akarna? Egyáltalán, lehet-e akarata egy tónak? Erre is utaltunk a kiállítás címével – Zavargó vizek –, mert ezt hallanánk, ha figyelnénk a tó válaszára.”
Ezek után az sem olyan meglepő, hogy az egyik kiállított kvázi műtárgy egy folyamatosan bővülő könyv- és kiadvány-gyűjtemény, ami a Balatonnal, a vizekkel és a vízi élővilággal foglalkozó publikációkból áll. Monográfiák, fotóalbumok, tudományos publikációk, zine-ek, turistáknak szánt útikönyvek, szociográfiák, gyerekkönyvek: ez így együtt a BALATORIUM Strandkönyvtár. Valójában már korábban debütált, a BALATORIUM Kulturális és Ökológiai Hétvégén, amikor az örvényesi szabadstrandon a Balaton közvetlen közelében lehetett olvasgatni őket. „A Strandkönyvtár projekt a szabadonbalaton ökológiai és kulturális platform ötlete alapján, a PAD Alapítvány szervezésében valósult meg, és Tüdős Anna kurátor a felelőse” – mondja Soós Borbála.
A Strandkönyvtár kiadványait elvinni nem lehet, de megfogni, beleolvasni, lapozni igen; és nem kell bibliofilnek lenni ahhoz, hogy az ember leragadjon ennél az asztalnál. „Így, együtt látva ezeket a hasonló tárgyú kiadványokat, érzékelni lehet, hogy legyen bár tényfeltáró, művészetelméleti, tudományos vagy sci-fi a műfajuk, ezek nem egymástól függetlenek, itt minden összefügg valahol” – teszi még hozzá a kurátor.
Láthatóak további work-in-progress-nek tűnő munkák is. Ezek többnyire valami olyan jelenségnek a vizsgálata kapcsán születtek, amely természeténél fogva hosszabb kifutású vagy változó jellegű, mint például az Algabár nevű szellemes és összetett installáció: bárpulttal, polcrendszerrel, neonokkal, videóval, valamint bezacskózott és bepalackozott ételekkel és italokkal. A projekt bemutatja azokat az ehető és iható termékeket, amik a tóban és környékén található, többnyire emberi fogyasztásra nem használt anyagokból és növényekből állíthatók elő, és bizony nem is rosszak! A concept-bár a szabadonbalaton csoport – Berecz Diána, Bozzai Dániel, Bubla Éva – munkája, és a BALATORIUM programsorozat alkalmával korábban többször kitelepült már, az érintett balatonparti helyszínre érkező látogatók örömére.
Több alkotás leülésre és szöveghallgatásra is késztet. Ilyen például Zilahi Anna költő, intermediális képzőművész Körtefa a belső-tó szigetén – hangséta Kokóval, Borival és Mari nénivel című 35 perces kvázi interjúja. Zilahi két helyi lakossal beszélget a tájhoz fűződő emlékeikről. Az ő személyes világukba való betekintés információval szolgál a táj múltjára és jelenére, valamint a tágabb társadalmi és ökológiai mozgásokra vonatkozóan is.
Hasonló módon informatív és érdekes Gosztola Kitti és Pálinkás Bence György projektje, a Semmirekellő Bálványfa. „A környék invazív fafajtájára, az ún. bálványfára fókuszáló alkotók a művészeti rezidencia során találtak egy bálványfa-lugast a Balaton-felvidéken, Barnag mellett, ahova erdőőröket és helyi lakosokat hívtak meg, hogy ott ezekből a fákból közösen faragjanak tárgyakat” – mondja a kurátor. „Később pedig ezt a három irányba nyúló padot készítették el erre a kiállításra bálványfából. A pad három végén elhelyezett fejhallgatókban három különféle vélemény, hozzáállás hallható a gyorsan terjedő, vegyi anyaggal irtott fákkal kapcsolatban. A többoldalú megközelítés az egész kiállításra nézve is érvényes. Fontosnak éreztem, hogy többféle vélemény jelenjen meg egymás mellett. Hogy kinyissunk. Nem feltétlenül csak arra, hogy most milyen a Balaton, hanem, hogy milyen jövőképeink vannak, mit várunk, hogyan képzeljük el, hogy ki férhessen hozzá a Balatonhoz, hogyan, mikor milyen jogszabályok alapján, és így tovább.”
Apropó, jogszabály. Egy szokatlan esemény – lovak fürdetése a Balatonban – videó-dokumentációjának is tekinthető a Strandlegelők című munka (Alkotók: a szabadonbalaton tagjai mellett többek között dr. Varga Anna és a Salföldi Kopjások.) „A strandlegelők kérdése egy nagyon érdekes jogi helyzet” – mondja Soós Borbála. „Ugyanis jelenleg az egyetlen állat, ami hivatalosan fürödhet a Balatonban, az a Siófoknál lévő cirkusz elefántja lenne. Igaz, már nincs is elefántjuk… A projekt kitalálóinak először is fürdéshez szokott lovakat kellett fellelniük, aztán pedig egy olyan önkormányzatot, amelyik a területén levő balatoni szakaszba beengedi ezeket az állatokat egy fürdés erejéig.” A végül megvalósult eseményről készült videó a kiállítótérben elhelyezett monitoron látható, körülötte pedig az önkormányzatokkal folytatott e-mail levelezés dokumentációját helyezték el egy mappában.
A kiállított alkotások között persze van több erős hatású, kvázi kész, lezárult mű is, ilyen pl. Horváth Gideon méhviaszból készült fügéi és bőségszaruja (Túlérett fügék és Opulence, you own everything! címmel), melyek a kiállítás több pontján is feltűnnek, vagy a The New Liquidity néven alkotó páros, Selma Boskailo művész-kurátor-kutató és Anders Ehlin hangművész-zeneszerző Áradatok a testben című, eredetileg a tóra komponált alkotása, amit a nyári bemutatón hajókban ülve, fejhallgatóval élvezhettek az érdeklődők. A múzeumi környezetre adoptált mű most a mennyezetre és az oldalfalra vetített kék és zöld fényekkel, atmoszférikus csobogással-zúgással idézi meg a tavat. Az élményt a földre helyezett nagy fekete párnákon elfeküdve lehet befogadni, fülünkön fejhallgatóval. A szűk és magas barokk szoba padlójára dobott hatalmas párnán a félhomályban fekve eszünkbe juthat, mennyire kevés kell ahhoz a természetben, hogy feltöltődjünk. Néha elég csak kissé eltávolodni a parttól és a többi embertől, kisiklani egy nagy tóra, és csak lebegni a vízen…
Zavargó vizek. BALATORIUM kiállítás, Dubniczay-palota, Veszprém, december 31-ig
Borítókép: Zavargó vizek, kiállítási enteriőr Süveges Rita és a Collectif Trouble installációival, fotó Bíró Dávid. Soós Borbála, Művészetek Háza, Veszprém jóvoltából
