Ezekben a hetekben egyre jobban hiányzik a művekkel, műtárgyakkal való közeli kapcsolat. Virtuálisan viszont be lehet járni galériákat, sőt olyan tereket is, ahová máskor nehezen jutnánk el. Az acb Galéria a COVID-19 világjárvány miatti fizikai zárva tartása alatt egy másik misztikus terébe, a raktárába enged bepillantást. A galéria munkatársai innen emeltek ki műveket, különlegességeket, amelyeket a hozzájuk fűzött történetekkel, gondolatokkal mutatunk be. III. rész.
A bonyhádi zománcgyárban és művésztelepeken készült alkotások nagy részét az acb galéria kutatómunkája helyezte ismét művészettörténeti fókuszba, mi több mentette meg a feledéstől és a fizikai megsemmisüléstől. Nem volt ez másképpen Lantos Ferenc egyik köztéri főművével, a DÉDÁSZ zománcfrízzel sem.
A Lantos vezette bonyhádi zománc-művésztelepeken és alkotótáborokban 1968 és 1972 között a Pécsi Műhely (Ficzek Ferenc-Halász Károly-Kismányoki Károly-Pinczehelyi Sándor-Szíjártó Kálmán) tagjain kívül többek között olyan művészek is kísérleteztek ezzel a médiummal, mint Pauer Gyula, Bak Imre vagy Fajó János. A magyar zománcművészet szerteágazó gazdagságát az érdeklődők legutóbb a 2019-ben a Vasarely Múzeumban megrendezett Égetett Geometria című kiállításon láthatták, aminek anyagából katalógus is készült az acb Research Lab és a Szépművészeti Múzeum közös kiadásában.
Lantos Ferenc 1970-1971-es műve, nemcsak a bonyhádi zománc-program egyik csúcsteljesítménye, hanem a Lantos életműben is rendkívül fontos szerepet játszik. A Kistelegdi István építész tervezte áramszolgáltató-számítógépközpont épületére tervezett zománc fríz ugyanis szintetizálja a művész geometrikus alapformákra redukált absztrakt programjának kombinatorikus szenvedélyét és a Természet-látás-alkotás című könyvének természeti alakzatokra vonatkozó tanulságait is.
A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (DÉDÁSZ) akkor újonnan épített számítógépközpontját tagadhatatlanul Lantos frízsora emelte ki a hasonlóan horizontális és funkcionális épületek tucatjai közül. A DÉDÁSZ épületen megvalósult zománc mű egyszerre hivatkozott Vasarely utopista elképzeléseire és a pécsi Bauhaus gyökerekre, amik a társadalom nagyobb felületein is megjelenő művészetfogalomról álmodoztak.
Lantos DÉDÁSZ fríze az épület évtizedekkel későbbi eladása után mégis feledésbe, mi több átfestésre is került. Ez a mozzanat sajnos számos, a bonyhádi zománcgyárban készült köztéri műalkotással megtörtént, mivel a rendszerváltás utáni felújítások során a zománc-műveket az új tulajdonosok nem tekintették értéknek, inkább a múlt kísértő designjának, amitől mindenáron meg akartak szabadulni.
A zománc anyagának és festékének ellenállósága miatt azonban Lantos zománcfrízsoráról mégis el lehetett távolítani az utólag rákerült vörös festéket. Így a fríz egy részlete mára már méltó helyén, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található, de az acb raktárai még számos darabját őrzik az utókor számára.
1970 körül, filctoll zselatinos ezüst nagyításon, 13.10h x 17.91w cm
Nádor Katalin neve talán már nem cseng teljesen ismeretlenül a magyar művészeti közeg azon része számára, akik 2019-ben látták az acb NA-ban és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban megrendezett önálló kiállításait.
A 2018-ban elhunyt Nádor Katalin évtizedeken keresztül volt a pécsi Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotográfusa, saját fotóművészete mégis csendben, szakmai figyelem és elismerés nélkül bontakozott ki élete során. Így van ez még akkor is, ha a művei szorosan összefonódnak a Pécsi Műhely tagjainak munkásságával, akikkel már az 1960-as évek végétől kezdve kapcsolatban volt és akikkel rendszeresen együtt is működött. Nádor az 1970-es években a csoport számos performanszát, fotó-akcióját dokumentálta, hogy csak néhányat emeljünk ki ezek közül: ő állt Hopp-Halász Károly Privát adásának kamerája mögött és ő fotózta Pinczehelyi Sándor ikonikus Sarló és Kalapácsát is.
Saját fotóinak a témáját a fény vizsgálata, az anyagok tanulmányozása, vagy természeti mikroképek adták. Rendkívül egyéni és érzékeny látásmódját az utóbbi években már nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerés övezi, több műve is bekerült 2018-ban a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe, miután műveit az acb bemutatta a Paris Photo vásár standján.
1970 körül, filctoll zselatinos ezüst nagyításon, 13 x 17.9 cm
Nádor fotói közül már színeivel is kitűnik az a néhány kísérleti darab, amelyeknek hálós szerkezetét filctollal rajzolta át a művész. A filctollal átdolgozott darabok ráadásul olyan becses ritkaságok az életműben, hogy akár egy kézen is meg lehet számolni őket.
Támogatott tartalom.
