Trendivé vált mostanság olyan műveket készíteni, melyekben az alkotók művésztársaik stílusát, egyéni alkotásmódját utánozzák, mintegy kisajátítják. Ezt egyfajta stílusparódiaként értelmezhetjük, a művész megcsillogtathatja elméleti és gyakorlati felkészültségét kollégái művészetének ismeretéből. Legutóbb a Derkovits ösztöndíjasok kiállításán láthattunk hasonlót Horváth Tibortól, aki női művésztársai stílusában készített el egy-egy vázlatot. Első nekifutásra szintén ilyennek tűnik Chilf Mária legújabb tárlatán a hatalmas méretű Vendégmunkások című akvarell is, melyen egyenruhába öltözött alakok (a nyakukban lógó névtáblából kiderül, hogy művészek) sorakoznak szorosan egymás mellett.
Eltérő arcaik a hazai művészeti élet olyan neves szereplőinek stílusát
tükrözik, mint Kósa János, Csontó Lajos, Baglyas Erika vagy Kupcsik
Adrián. Annak ellenére, hogy a mű Chilf Mária alkotásaként van jegyezve,
nem csak ő maga készítette. A kiállítás ismertetőjét idézve
„új-dadaista” gesztusként mindenkit felkért arra, hogy vegyen rész a
közös alkotásban. A munka közben az egyes művészek az egész koncepcióról
mit sem sejtettek, csak a saját ovális formájuk állt rendelkezésükre, a
többi részt Chilf gondosan kitakarta. A Vendégmunkások mellett a Viltin
Galéria nagytermében más, kisebb csoportportrékat is láthatunk,
melyeknek alapját szintén a művész festette meg, azonban az arcokat már
az ismerősei, családtagjai vagy éppen művészettörténészek töltötték ki.
Így a portrék személyessé váltak és kifejezően mutatják be az
alkotóikat, hiszen a külső vonások helyett az emberek gondolatait
ismerhetjük meg. A csoportképeken kívül a kiállítás egyik termében a
témához kevésbé kapcsolódó Ház-Fa-Ember sorozat látható. A másik
teremben viszont egy installáció formájában tovább folytatódik az arc
tematikája. A körben elhelyezett székeken életnagyságú alakok ülnek,
kifejező gesztusban, eltérő ruházatban. Egy közös van bennük, hogy az ő
arcukat sem láthatjuk, mert azokat Chilf egy-egy ovális tükörrel
helyettesítette. Így ha rájuk nézünk, önmagunkat fedezhetjük fel az
alakokban, ami akár önvizsgálatra is késztethet minket. Illetve
tudatosítja bennünk, hogy az arc az emberi test legmeghatározóbb része.
Az arc alapján azonosítunk be másokat. Felmerül a kérdés, hogy vajon ha
nem lennének ott az akvarelleken a szereplők nevei, felismernénk-e őket?
Viltin Galéria
2010. április 28. – 2010. június 5.
Zombori Mónika: Arc nélkül – Chilf Mária
Trendivé vált mostanság olyan műveket készíteni, melyekben az alkotók művésztársaik stílusát, egyéni alkotásmódját utánozzák, mintegy kisajátítják. Ezt egyfajta...