Bukta Imre május végéig látható tárlata az utolsó, amit a K. Petrys Ház
a Horánszky utcai lakásgalériába szervezett. A galériának már több mint
10 éve helyszínt biztosító, egykor patinásnak mondott épület mára olyan
lepusztult állapotba került, hogy elengedhetetlen a közeljövőben
elkezdődő teljes körű felújítása. A munkálatok miatt mindenképpen el
kellett volna a galériának átmenetileg költözni, azonban az illetékesek
úgy döntöttek, hogy a felújítás után az emeleti polgári lakás ne
galériaként működjön tovább. Így a tervek szerint egy rövidebb
kényszerpihenő után, szeptember körül új helyszínen, az A38 hajó mellé
tervezett kisebb hajó fedélzetén nyílik majd meg újra a galéria.
A Horánszky utcai kiállítótér Bukta Imre Szárnyasok című tárlatával búcsúzik. Bukta, aki egyébként manapság az egyik legelismertebb magyar művész, nem először állít ki a K. Petrys Házban. Sikerét mi sem jelzi jobban, mint hogy több mint tíz évvel ezelőtt már megjelent egy komoly monográfiája (azóta több kisebb kiadványa is), két éve pedig a debreceni Modemben megrendezték az eddigi legátfogóbb életmű kiállítását, egy több száz oldalas katalógussal. Az utóbbi évtizedekben a művészet vérkeringésében folyamatosan jelen lévő Bukta Imre műveiben a vidéken élő emberek életével foglalkozik. Témaválasztása nem véletlen, hiszen ma is szülőfalujában, Mezőszemerén él és alkot. Így műveiben a mindennapi közvetlen környezetét jeleníti meg, melyben a főszerepet barátai és szomszédai kapják. Saját alkotásait Bukta Imre a „mezőgazdasági művészet” gyűjtőfogalommal illeti. Érdeklődése a parasztok élete iránt nem tekinthető szociológiainak, hiszen nem kívülről vizsgálja a képei szereplőit, hanem velük együtt él. Éppen ezért lesznek a művei hitelesek, őszinték. Bár a jelenlegi kiállítás a ház körüli szárnyasok témája köré szerveződik, emellett természetesen az őket gondozó emberek is feltűnnek. Bözsi néni kakasával a kezében, egy másik asszony éppen libatömés közben, vagy – az Udvari jelenet című festményen – a házigazda tűnik fel, idillikus összhangban a baromfival.
A kiállított alkotások (Bukta életművét ismerve) igen visszafogottak, hiszen hagyományos festmények és grafikák szerepelnek, egy kivételtől eltekintve, ahol a festmény egy részlete videó. Az autodidakta művész leginkább művei eredeti felfogásával tűnt ki a mezőnyből. Sokkal frappánsabbak és karakteresebbek a csempét, gyufát, kukoricát vagy egyéb természetes anyagokat, mindennapi tárgyakat is felhasználó applikált művei. De amivel Bukta igazán beírta magát a magyar művészet történetébe, azok mégis a ma már jórészt múzeumokban és magángyűjteményekben megtalálható installációi. Ezekhez képest a most kiállított festményei túl szürkék, a különös színválasztás vagy az indokolatlan geometrikus alakzatok ellenére is.
K. Petrys Ház
2010. április 27. – 2010. május 28.
