Az idei velencei filmfesztivál egyik legerősebb pillanatát egy kislány tragédiáját feldolgozó film hozta el, amelynek hangja és képei mélyen megrázták a Lido közönségét. A The Voice of Hind Rajab című alkotásban a valóság és a fikció éleit elmosó elbeszélés szinte tapintható közelségbe hozza a palesztin civil áldozatok történetét. A vetítés végén hosszú, állva tapsoló közönség skandálta: “Free Palestine.”
A vetítés visszhangja Velencében
A La Repubblica szerint a film rendezői kézjegye és etikai bátorsága olyan egységben áll, amelynek erejét nehéz elkerülni. A kritikában így fogalmaznak: „Mesteri rendezői munka, amely a valóságot és a fikciót keveri, mert a kettő között nem létezik határ.” A teremben a producerként közreműködő Joaquin Phoenix is könnyekkel a szemében állt, miközben a közönség rendkívüli, 24 perces ovációval búcsúztatta az alkotókat. A nézőtéren Hind fényképei díszítették a székeket, az emlékezés és a gyász csendes gesztusaként.
A film, amelyben a hang lesz a főszereplő
Kaouther Ben Hania, a tunéziai rendező, dokumentarista és fikciós eszközöket vegyítve mutatja be a valós eseményeket, mint tette az Olfa lányai című, Cannes-ban bemutatott művében is. A film részben valós hangfelvételekre épül: a palesztin Vörös Félhold segélyvonalának beszélgetésére az ötéves Hind Rajabbal, aki egy autóban rekedve hívott segítséget. A riasztásra érkező két mentő is életét vesztette, amikor a helyszínre indult. A képek és hangok együtt szinte elviselhetetlen közelségbe hozzák azt a pillanatot, amikor a remény lassan elszáll.
„Egész idő alatt mintha hozzánk szólna Hind, és mi mégsem tudunk segíteni” – írja a La Repubblica. „Ez a mi tehetetlenségünk, a mi kétségbeesésünk.” A mondatok visszhangja sokáig kíséri a nézőt, mert a film a nézőpontot nem adja át hősöknek, csak egy gyerekhang törékeny fonalának.
Személyes történet, kollektív emlékezet
Az arab sajtóban is nagy érdeklődés övezi a filmet: az Al-Araby Al-Jadid szerint a szezon egyik „legmeghatározóbb” alkotása lehet, amely a díjakért folyó versenyben is esélyes. Ben Hania felkereste Hind anyját, Wissam Hamadehot, és engedélyt kért a történet megjelenítésére. Az anya beszélt lánya tenger iránti szeretetéről, és arról, hogy fogorvos szeretett volna lenni, mert hitt abban, hogy a mosoly is egyfajta gyógyítás. „Ha ez a film csak egy ember lelkiismeretét is felébreszti, már tettünk valamit a világért” – idézik szavait.
A fesztivál politikai árnyéka
A velencei fesztivál idei kiadását a gázai háború súlyos árnyéka kísérte: tiltakozó felhívások, kizárásokat sürgető hangok, majd több ezres felvonulás borzolta a Lido nyugalmát. A Venice4Palestine nevű kollektíva, olasz filmes szakemberek részvételével, arra kérte az iparágat, hogy emelje fel a hangját az izraeli hadműveletek ellen. A mozi ezúttal nem csupán tükröt tartott, hanem fórumként is működött, ahol a nézők a valóság darabjaival szembesültek.
Eközben Belgiumban egy, a kislány nevét viselő alapítvány jogi eljárások elindításán dolgozik, többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt. A beadványok egyik célpontja egy izraeli alakulata parancsnoka, akit a család és jogvédők háborús bűnökkel vádolnak. A jogi lépések súlya újabb réteget ad a film által megnyitott párbeszédhez.
Díjesélyek és forgalmazás
A tunéziai franciául megjelenő La Presse arról számolt be, hogy Ben Hania filmje Tunézia hivatalos Oscar-nevezése lesz 2026-ban, ami a rendező posztforradalmi tunéziai mozi egyik kiemelkedő alakjaként szerzett hírnevét tovább erősíti. Franciaországi bemutatódátumot egyelőre nem jelentettek be, ám a fesztiválvisszhang alapján a forgalmazók érdeklődése kézzelfoghatóan növekszik.
Amit érdemes tudni a filmről
- Valós segélyhívások hangja keveredik a fikciós jelenetekkel, erős moralitást teremtve.
- A producerek között Joaquin Phoenix, Brad Pitt, Rooney Mara és Jonathan Glazer neve is szerepel.
- A vetítést rendkívül hosszú taps és „Free Palestine” skandálás kísérte a nagyteremben.
- A film a mentésre induló segítők halálát is bemutatja, a civil veszteségek láncolatát érzékeltetve.
- Jogvédő kezdeményezések és nemzetközi eljárások kapcsolódnak a történethez, a felelősség kérdését napirenden tartva.
„Nincs másik út”
„A mozi nem ment meg életeket, de megmentheti a hangokat a feledéstől” – mondja egy fesztiválon hallott vélemény, amely találóan foglalja össze a film tétjét. A The Voice of Hind Rajab nem kínál feloldást, és nem is kér könnyeket: pusztán megmutatja, mennyire vékony a határ a hírügynökségi sorok, a személyes emlékek és a kimondhatatlan gyász között. A Mostra közönsége számára ez lett az idei tanulság: amikor egy gyerek hangja tölti be a termet, a mozi csöndje hangosabb minden zaj nél.
