Kovács Attila 1938-ban született Budapesten. 1958 és 64 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. 1965-70-ig a Stuttgarti Állami Képzőművészeti Főiskolán tanult. Művészetét színtetikus festészetként definiálja. 1972-től kölni műtermében alkot. 1995 óta Kölnben és Budapesten is él és dolgozik.
1997-től a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő osztályokat vezetett. 2009 októberétől pedig „Színelméleti értelmezések” és „Stuktúrák és formák” címmel kurzusokat tart. Képei számos magángyűjtőnél és a világ közel negyven múzeumában megtalálhatóak.
„Én, Csuang Csou, egyszer azt álmodtam, hogy pillangó vagyok. Lebegő pillangó, aki jól érezte magát, megelégedett volt, és semmit sem tudott Csuang Csou-ról. Hirtelen felébredtem, és észrevettem, hogy ismét Csuang Csou vagyok. Most nem tudom, Csuang Csou vagyok-e, aki azt álmodta, hogy ő pillangó, vagy pillangó vagyok, aki azt álmodja, hogy ő Csuang Csou.”
Az embert és a pillangót határ választja el egymástól. A határt átlépni átalakulás.
A művészet mesterséges.
A művész arányalkotó.
Automatizált, városi civilizációnkban anakronisztikus a kézművesség.
Civilizációnk a tudomány és technika segítségével valósítja meg művészetét.
Miként tudományunk és technikánk a planetáris egység felé fejlődik:
úgy fejlődik művészetünk is az univerzális egység felé.
E fejlődést a „programozó ember” valósítja meg.
Kovács Attila
1969-1970, Stuttgart