2010: Tájodüsszeia – vándorkiállítás

A kiállítás céljai

A magyar társadalomnak csak igen elenyésző része hallott egyáltalán a tájépítészeti diszciplína létezéséről, még kevesebben tudják definiálni, hogy valójában ez a szakma mivel foglalkozik. A kiállítás tematikája során arra próbáltunk fókuszálni, hogy minden érdeklődő a lehető legteljesebb képet kapja a szakmánkról. Az „aha” élményt többek között az biztosítja, hogy sok kollégánk munkái, munkássága ebben az évtizedben néha meglehetősen nagy médiafigyelmet is kapott, bár valószínűleg a közvélemény jelentős része nem kötötte össze ezen munkákkal direkt módon a tájépítészeket. Amit mi csinálunk, azt ugyanis rendre át-át szövi a politika, annak erőteljes pártpolitikai hangjait pedig a médiazajban nehéz „átkiabálni” és abból szak(ma)politikát csinálni. Hogy csak a legismertebb, a kiállításon is bemutatásra kerülő munkákat említsük: a Kossuth tér rendezésére tett (máig tartó) erőfeszítések, a Pécsi EKF szabadterei, a szigetközi probléma kezelésére tett javaslatok, a Balaton Törvény és a Budapesti Agglomerációról szóló törvény megszületése, a Fertődi és a Gödöllői Kastélykert most zajló újjáéledése, a Millenáris Park életre hívása, a Szent István Bazilika környékének felszínrendezése, a Nemzeti Színház és a Milleneumi városközpont környezetrendezései, a Belváros új főutcája, a Kálvin tér és a Kiskörút rendezése, a 4-es metró felszínrendezések, a Kopaszi Gát rehabilitációja, Balatonfüred és Gyula fürdővárosi rangjának visszaállítása, a Népliget megújhodására tett kísérletek, a megszámlálhatatlan magyar városi közterünk és települési közterületünk átalakulása mögött sok-sok tájépítész tervező, kutató, elemző és szervező munkája, napi robotja, éjszakázásai, ősz hajszálai és idegei vannak.

Óriási léptékváltásokkal (az országrészektől egészen a mikroarchitectúrákig) kalauzoljuk el a kíváncsiakat a tájépítész princípiumokig. Azokig az elvekig, amelyeket követve „pogány hittel” és szakadatlanul az „ember és természet közötti kapcsolat újjáépítésén” fáradozunk. Mivel az élettelen tárgyak megformálásán kívül élőlényekkel és azok kapcsolatrendszerével is foglalkozunk a térben, munkaeszközként a negyedik dimenziót is használjuk a mérnök kollégáink által alapvetően használt három térbeli dimenzión kívül. Az összetettségből adódóan magunk is nehezen tudjuk definiálni ennek a végtelenül szerteágazó tevékenységnek a határait. Meg sem kíséreljük, mert a határterületeink elmosódottak, fejlődőképesek. Ha azonban egy tömör mondatban kellene kifejezni, hogy mivel is foglalkozunk, akkor a szakmánk nagy öregjének számító Mőcsényi Mihály professzortól, egy élő legendától idézzük: „a tájépítész feladata a testnek megadni minden teret, hogy a lélek szabadabban szárnyalhasson”.

A kiállítás fővédnöke: Dr. Mőcsényi Mihály professor emeritus
Kurátor: Bardóczi Sándor
Arculat: Almási Balázs PhD
Animáció: Lendvai Gábor