A szentendrei kiállításon bemutatott művek egy része eddig rejtve volt a nagyközönség és a művészettörténészek elől. Külföldi magángyűjtemények féltett kincseiként őrizték Svájcban, Svédországban és az USA-ban. A kiállítás anyaga a főiskolás művek után minden periódusból – konstruktív, szürrealista, ikonos, maszkos és absztrakt – jelentős műveket sorakoztat fel. A kiállításhoz katalógus készült magyar és angol nyelven a galéria kiadásában.
Idézve Berecz Ágnes művészettörténész (a Múzeum of Modern Art New York munkatársának) tanulmányából:
„Ma már tudjuk, hogy Vajda művészete nem a magyar absztrakt festészet vagy az avantgárd, hanem a nyugati művészet magnum opusa. Azé a magát egyetemesnek tételező nyugati kulúráé, amely Vajda halálával szinte egyidőben ért véget. Amikor Vajda 1940 nyarán, a Szentendre feletti hegyen, szénnel csomagolópapíron életrekeltett démonjaival viaskodott, a Párizst megszálló németek elől menekülő Walter Benjamin a történelem angyalával tette ugyanezt.
A jövő égig érő romhalmazának hátat fordító, a történelem szemétdombján ülő angyal képét Paul Klee akvarellje az Angelus Novus ihlette”
Vajda művészbarátaival egy olyan egyetemes és az egész világnak szóló művészeti programot vázolt fel és kezdett el megvalósítani amilyet a zenében Bartók és Kodály hozott létre és valósított meg, ezzel megváltoztatva a modern világ zenei ízlését.