Joseph Kádár
(Debrecen, 1936, július 25.)
1936-ban született Debrecenben, a Darabos utcában.
Az utca neve sorsszerű, rögös utakon járt egész életében. Művészi pályája
forradalmi időben, 1956-ban indult, rebellis alkata végig kísérte élete
folyamán, változást kereső, lázadó típus, fogékony az új formára, új tartalomra
és az új technikákra.
1962-ben a művészeti tanulmányok után Budapestről
szülővárosába, Debrecenbe költözött, abban a reményben, hogy megszabadulhat a
Budapesten uralkodó „szoc.reál” stílus kényszertől, de
egy év elteltével rádöbbent művészi
szabadság szülővárosában sem létezik, sőt szembetalálta magát a helyi művészeti
vezető diktatúrájával. Élete első önálló kiállításán a Debreceni Kossuth Lajos
Tudományegyetemen (1963), egy vendégkönyvi bejegyzéssel lehet jellemezni a kor
szellemét: „ Jól sikerült a rabruhás fegyence, látszik festője, nem a sors
kegyence. (Bence)” A következő években a realista ábrázolástól a kísérletezés
felé fordult, melyekben teóriát sejtett vagy tudott: expresszionizmus,
kubizmus, irrealizmus, sőt néhány absztrakt monotípiát is készített. Mint
művész néhány év alatt sokat változott, fejlődött, de többé sem egyéni sem
kollektív kiállításon nem vehetett részt, mert lázadónak bélyegezték.
Felmerült a kérdés – lenni vagy nem lenni? A művészi pályát hagyja el vagy
Magyarországot?
1969-ben Párizsba ment (illegálisan). A művészetek fővárosában a
végtelen művészi szabadság fogadta, a periférikus műfajok mellett, a
szürrealizmusban merült el, ez a kontroll nélküli alkotás szabadította fel az
otthonról hozott szellemi rabszolgaságból. Ezután kezdte felmérni, hol tart az
európai művészet. A periférikus műfajok (livres – objets, post- mail-art,
kollázs, recup’art, stb.) mellett párhuzamosan készített művészi fotókat és fotogramokat. Indiai, itáliai,
izraeli, és spanyolországi élményeit dolgozta fel, művészi fotókban,
melyeket Lucien Hervé is méltatott.1979-ben kezdett elektrografikával foglalkozni
és a fénymásológépet művészi célra használni. Fotóit, kollázsait másolta, nyújtotta, zsugorította. Olyan
műveket
is alkotott, melyeket a hagyományos sokszorosító technikákkal nem lehet előállítani (pl.: háromdimenziós relief-elektrografikák). A szürrealista periódus
után, a fegyelmezettebb geometrikus korszaka következett. Általában a feszes kompozíció, a konstruktív szemlélet és a geometrizáló hajlam jellemzi ekkor műveit.
A neokonstruktivizmus, a változó geometria, melybe beletartozott a
horizontalizmus.
Igen
jelentős
művészetszervezői és elméleti szakírói munkássága is. Számos biennálét szervezett és rendezett:
Budapesten
(1992-94), Berlinben (1994), Szöulban (1995), Szombathelyen (1996), Hajdúszoboszlón (1997). Több folyóirat kiadója és szerkesztője (Revue
d’Art 90°, Parisiens
Hongrois, Revue Enveloppe Párizsban; Elektrografika Budapesten). Legfontosabb művészeti írásait a post-mail-art, a
dualizmus, a detaizmus és a horizontalizmus tárgyköréből publikálta.
Több
múzeumot alapított, melyeknek törzsanyagát sajátmagángyűjteményéből adományozta.
[Nemzetközi ModernMúzeum (Hajdúszoboszló), Post-Mail-Art Múzeum (Álmosd),
Joseph Kádár Múzeum (Álmosd), Hajdúsági Képzőművészek Múzeuma (Álmosd)].
Művészi
pályáján már 1971-től vissza-visszatérően felbukkan a dualizmus problémája. Két
különböző teória, stílus megjelenítése, ötvözése vagy egymással szembefordítása
egy felületen, harmonikusan vagy sokkolóan a tartalomtól függően. Elsősorban a
szürrealista és geometrikus periódusban készült képeit, motívumait fejlesztette
tovább, ezekből építette fel dualista műveit. Tíz éve kezdett el a nem
szögletes formákkal foglalkozni (kör, ellipszis), de hamar ráeszmélt: a
síkformák csak az emberi gondolkodás redukciói (hasonlóság keresés). Az
Univerzumban minden térben létezik és mozog. Az ábrázolás eszközeivel a kört
gömbhatásúvá alakította, majd technikai eszközzel tükrözte, ekkor keletkezett
ellipszoid. Új fázisba kerültek Kádár kísérletezései, új tartalom lehetősége
merült fel, melynek vizuális megjelenítése új kihívásokat jelentenek számára:
tér és sík egy felületen dualista szellemben. Érett művészként a dualizmusban
találta meg azt a kifejezési formát, melyben korunkat tükrözi és gondolataival
a ma emberét szólítja meg.
Joseph
Kádár továbbra is aktív, alkot, most dolgozza fel a párizsi 40 év
tapasztalatait.
A
„40 év Párizsban” című visszatekintő kiállítás egy rövid betekintést enged a
művész eddigi munkásságába, láthatjuk mekkora utat tett meg szellemileg az első
debreceni kiállítástól napjainkig.
(Zsoldos Vanda)
