Leitner Barna a különböző műformák kontextuális viszonylatait kutatja. Sokoldalú művész, aki mindig az aktuális problémához választja ki a legmegfelelőbb műfajt és technikát. Művészetére csak részben igaz a konceptuális meghatározás. Műveinek középpontjában a kortárs művészet mibenlétét, működését elemző kérdések állnak. A fogalmi művészet puritánságával és eszköztelenségével szemben Leitner Barna munkái azonban az anyagok szeretetéről és folyamatos műfajkísérleteiről árulkodnak. Legújabb munkáihoz a filmművészet egyik kultikussá vált alkotásából – Stanley Kubrik Mechanikus Narancs című filmjéből – kölcsönözte az alapanyagot. Különböző médiumok formai sajátosságait egyesítik a grafikai eljárással készült, alumínium lapra rögzített képtáblák. Az egységes színfoltok és a határozott kontúrok a képregények és az alkalmazott grafikák stílusát idézik, a képkivágatok formája őrzi a moziban vetített képarányt. A reprodukálás ebben az esetben nemcsak a formai, műfaji átírásra vonatkozik. A művész a teljes filmből választott ki tucatnyi képkockát, amelyekből összeállította a saját Mechanikus Narancs verzióját. Valódi szándéka nem a film újramesélése, szubjektív értelmezése volt, helyette a vizuális kultúrában közkinccsé vált képtípusok, toposzok utóéletét vizsgálja. Hogyan viselkednek az ismert képelemek a sajátjuktól eltérő mediális környezetben; módosítja vajon mindez a nézők reakcióit; hogyan alakulnak át a magasművészet kanonizált alkotásai a populáris kultúra olvasztótégelyében.
(forrás:Retorta)