Kurátor/curator: Szalai Borbála
Amikor a szardíniás konzerv visszanéz, amikor ránk mosolyog egy kődarab, amikor egy néma szobor megszólal, az az a pillanat, amikor a tárgy nyugtalanítóvá kezd válni számunkra és ezáltal át is alakul valami mássá. A tárgy ekkor fedi fel számunkra azokat a rejtett mélységeit, amelyek már nem tárgyiasíthatóak. Ami a tárgyon túl van, és amit már nem tudunk megnevezni, az pedig ‘dologgá’ válik. Van valami frusztráló és zavaró ezekben a ‘dolgokban’, mágikus aurájuk és eleven karakterük miatt egyszerre vonzóak és viszolygást keltőek. Ezek a tárgyak egyúttal másfajta viszonyt is követelnek maguknak, olyat, ami ledobja magáról a megszokott kategóriákat, aminek a része lehet a vágy, a vonzalom, vagy az empátia is, amely különös értéket, természetfeletti erőt, vagy tőlünk független, rejtett, belső szándékot kapcsol hozzájuk. A kiállításon szereplő művek ehhez kapcsolódóan egy másfajta tekintet lehetőségét keresik és kérdéseket vetnek fel annak kapcsán, hogy milyen átjárhatóság lehetséges a virtuális, az organikus és a mesterséges anyagok között; hogy miként hat ránk a felhalmozás lehetőségének illúziója; és hogy milyen befolyással vannak a tárgyak hétköznapi (online és offline) életünkben betöltött megváltozott szerepei vagy a fogyasztói társadalom által diktált vágyaink arra, ahogy a tárgyakra tekintünk.
//
When a sardine can looks back, when a piece of stone starts smiling at you, when a mute idol starts to speak, that is the moment when the object suddenly appears as something uncanny and transforms into something else, revealing it’s non-objectifiable depth. The ‘thing’ is what is beyond the object, and what we cannot name anymore. There is something disturbing and unsettling in the ’thing’, it’s magical aura and lively character can be approached with aversion and fascination as well. These objects demand a different kind of gaze and attitude from the person who looks at them. A gaze, that denies the usual categories, that can involve emotions, desire or empathy; a gaze that assigns particular value and supernatural power, or some kind of independent inner will to an object. The artworks of the exhibition search for possibilities to look at objects in different ways, and raise questions about the borders between virtual, organic and artificial matters. Furthermore they also question how we are effected by the illusion of accumulating capital; how the changing role of objects influence our everyday (online or offline) life, or what is the impact of the desire dictated by consumer society on our approach towards objects?
Cover image: Pedro Barateiro: The Current Situation, 2015 (video still)
