Ez, a művész szándékai szerint is humoros cím tényleg nem mond ellent a kiállítás témájának, hiszen fényképezőgéppel és számítógéppel készített önarcképekről van szó. Taba Ágnes egyszerűen játszik a fejével, az arcával, mint ezt tették már előtte sok más önarcképfestők és fényképészek is. Képei felszabadult szerepjátékok, s bár követik a nőművész elődök hosszú sorának kritikusan sztereotípizáló, beállított önfotóit, és fotómontázsainak hagyományait, mégsem depresszívak vagy politikai tartalmúak, egyszerű játékok inkább… csak épp meghökkentően a saját fejével és a számítógép adta lehetőségekkel.
A művész szerint a számítógép ugyanolyan eszköz, mint a ceruza. Vannak lehetőségei és korlátai, amelyek kitanulhatók, kitapasztalhatók. Mint minden médium, hatással van a műre, sőt akár lehet a mű ötletadója is, de a számítógépes grafikát sem a számítógép „csinálja”, hanem ugyanúgy a művész döntései hozzák létre, akár egy festményt.
A sokszorosítható képek, sokszor értéktelenebb műtárgynak számítanak a közönség szemében, az átlag mégis inkább vásárol híres (vagy csak régi) festményeket ábrázoló posztereket otthonába, mint kortárs eredetiket. Erre reagál a művész öt képből álló sorozatával, melyen önmagát, mint egy-egy festmény szereplőjét ábrázolja. A plusz csavar a tálalásban – azonfelül, hogy a „festmények” festészeti konvenciókat idéznek meg és kitalált, „jól hangzó” festők műveikként aposztrofáltak – , hogy a képek nem festményként, hanem a festményekről készült poszterként vannak előadva.
A sorozathoz nem tartozó többi grafika inkább különálló mű, egy-egy reklámgrafikai fogást imitál vagy megfoghatatlan életérzést fejez ki, mindig elgondolkodtató, finom megoldásokkal operálva, és telítve humorral.
(Greguss Galéria)
