Dulovits Jenő (1903–1972) már nyolc éves korában fotografált egy maga fabrikálta fényképezőgéppel. 1927-ben a budapesti tudományegyetemen tanári diplomát szerzett, majd matematikát tanított, s közben Szőts István filmrendező mellett operatőrként dolgozott. 1932-ben, az Országos Kiállításon szerepeltek sikerrel azon képei, amelyeket az ellenfény használata, és egy új előhívási módszer jellemez. Ez a magyaros stílus – ahogyan azt később elnevezték – követőkre talált, és a mai napig érződik hatása. A fényképezőgépek és kellékek terén is korszakosat alkotott. Nevéhez fűződik a Duflex kisfilmes fényképezőgép feltalálása, amely számos technikai megoldásával a maga idején korszakalkotó újdonságot jelentett. Könyveiből – némelyiket hat nyelven is kiadták – több fotósnemzedék tanult itthon és külföldön. Fejér Zoltán fotóművész, szakíró rendezésében, szerkesztésében tapintható közelségbe kerül munkássága, amely a maga korában is képes volt megosztani a fotográfiával foglalkozó szakembereket. Ma már nem kétséges, Dulovits Jenő a hazai fotótörténet legendás alakja, aki nem tűri a feledést. (Eifert János)