Mexikóban a férfiak bűncselekményei felett elnézőbb a társadalom, mintha az elkövetők nők. Megmutatja, hogyan telnek a nők mindennapjai a négy fal között. Milyen körülmények között élnek, milyen eszközöket használnak, hogyan próbálják elviselhetőbbé tenni az elviselhetetlent. Nem könnyű nőnek lenni Mexikóban, és különösen nem az egy mexikói börtönben. A mexikói nőt nemcsak a törvény bűnteti, de a társadalom és a család is. A nők tűrnek, a bántalmazások, az ütések, a zaklatások ellenére is. Vida Yovanovich azt mondja: „Igen létezik a fájdalom, igen létezik a kegyetlenség, igen létezik az egyenlőtlenség, és főként igen létezik a teljes tehetetlenség.” („Sí existe dolor, sí existe la crueldad, sí existe la indiferencia y sobre todo, sí existe una impotencia total.”)
A jugoszláv származású művész Kuba fővárosában, La Habanaban született, és hét évesen költözött Mexikóba, ahol az egyik legkiemelkedőbb vizuális művésszé vált. 1994-ben az atlantai Művészeti Egyetem meghívott művésze volt. Képei különböző könyvekben és folyóiratokban jelentek meg, művei részei nemzeti és külföldi gyűjteményeknek. 1998-ban jelent meg a Álmok börtöne (Cárcel de los sueños) című könyve. 2000-ben a Guggeinheim Alapítvány elismerésében részesült. Yovanovich előadások és kiállítások szervezője és előadója. Legfontosabb kiállítása a Nő nőért (Mujer X Mujer) volt, amellyel a fényképészet 150 évét ünnepelték. 90 kollektív kiállításon vett részt, egyénileg pedig Kubában, Ausztriában, Jugoszláviában, az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Mexikóban állított ki képeket. 2001-ben az Alkotók Nemzeti Szervezetének (Sistema Nacional de Creadores) tagjává vált.