A népköztársaság gazdasági fellendülésével egyidőben, azzal párhuzamosan született meg és kapott szárnyra az, amit ma kínai kortárs képzőművészetnek
nevezünk. Az egész világon, beleértve az Egyesült Államokat, Japánt, Ausztráliát, az összes európai országot, tág szemekkel, elképedve próbálták
követni a távolkeleti ország robbanásszerű virágzását. Peking, Sanghaj és Guangzhou városa egy évtized alatt szült annyi művészt, teremtett annyi műalkotást, hogy a nyugati művészettörténeti diskurzus hirtelen nagyszabású kiegészítésre kényszerült.
Számos európai és amerikai nagyvárosban óriási kiállítások hívják fel a figyelmet a kínai művész-gyárakra. A nemzetközi kortárs műkereskedelmi piac leghatalmasabb képviselői versenyben gyarmatosítják az érintetlen földet.
Miért koncentrál mindenki Kínára? Rejlenek-e új képzőművészeti ösvények egy olyan országban, ahol a műalkotások teljesen más jelrendszerekből, a nyugati filozófiától, művészettörténettől függetlenül jönnek létre?
Li Zhenhua, a HULLÁM című projekt kínai kurátora ilyen és ehhez hasonló kérdéseket próbál megválaszolni video-válogatásával. A válogatás, mely 20
kísérleti filmet mutat be, már-már történeti szemlélettel közelíti meg a kínai videoművészet elmúlt tíz évének alakulását, a kínai médiaművészet
hajnalától máig. Azért érdemes ilyen rövid idő után is történelemről beszélni, mert stílus, szemlélet, illetve technika tekintetében Kína egy
évtized alatt európai lépték szerint 20-40 évnek megfelelő változáson ment keresztül.
A HULLÁM ennek a folyamatnak a sokszínűségét, végletességét hivatott bemutatni. A kiválasztott rövidfilmek jelentős kínai művészek munkái:
1201 (Wang Ning, 2002); BACKYARD-HEY! SUN IS RISING (Yang Fudong, 2001);
BEAUTIFUL CLOUD (Zhou Xiaohu, 2001); DANAM (Zhang Dan and Chen Man, 2003); JERK DON’T SAY FUCK (Zhao Liang, 2000); ME (Wu Quan, 2002); MO XI TOWN (Shi Qing, 2003); NEWS DANCE (8GG, 2002); PING PONG (Qiu Zhijie, 1997); SUMMER OF 1969 (Cao Kai, 2002); SING WITH ME (Zheng Yunhan, 2004), és mások.
A kiállítás budapesti bemutatásának ötlete Katarina Sevic és László Gergely kínai tanulmányi útjának eredménye, melynek során lehetőségük nyílt a
pekingi képzőművészeti élet számos jeles képviselőivel kapcsolatot teremteni.
