Uri Asaf szűkszavú önéletrajzából kevés derül ki, (egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, majd 1969-tól több mint harminc éven keresztül a Jeruzsálemi Egyetem tudományos munkatársa volt), de ennek alapján egy sikeres pályát maga mögött tudó, kiegyensúlyozott ember alakja rajzolódik ki előttünk. Ezzel szemben papírra készült, temperával és olajjal festett alkotásain, mint a Káin és Ábel, az Ovális vagy a Vörös padló, egy vívódó, az őt körülvevő világra érzékenyen reagáló ember szavakkal ki nem fejezhető, lázas gesztusokban, élénk színek kavalkádjában felszínre törő érzelmei jutnak kifejezésre. Jó példa erre a Nyugágyban is, amelynek figurái ugyan a székben pihennek, de tetten érhető a bennük felgyülemlett feszültség, és érezzük, hogy nyugalmi helyzetük csak ideiglenes. Semmi kétség: ezeket a képeket egy kortársunk festette.
