A kép és a másság

Philippe Hélénon, Guy de Malherbe és Denis Martin 1954-ben, 1958-ban, illetve 1964-ben született. A három festő ugyanahhoz a generációhoz tartozik, Párizsban élnek és dolgoznak, mindhárman a Marie-Hélène de la Forest Divonne vezette ismert párizsi galéria, a Galerie Vieille du Temple művészei. Philippe Hélénon művészetében a képek mintha egyenesen a szerző emlékezetéből törnének elő. Erőteljes hatásuk egy paradoxonból ered:  az anyag tapintható lágyságát aggasztó fájdalom érzete zavarja meg, a grimaszoló alakok, a közelség torzította, deformált tárgyak látványa…
Denis Martin képei nem visszafogott, művészi mivoltuktól megfosztott színekkel, hanem inkább féltónussal készülnek, s rajtuk nincs helye festői, pitoreszk részleteknek. A szerző addig alakítja a formákat, amíg teljesen új, váratlan alakzatok jelennek meg,
A művész minden alkotását „kísérti” a test témája, bár az alakzatok, mintha ki akarnának bújni anyagi mivoltukból, eltaszítanak minden pontos kontúrt, minden határozott vonalat. A fehér és fekete foltok is inkább „lét-darabkákat”, mint valóságos személyeket idéznek…
Guy de Malherbe újraértelmezi, újrafelfedezi, újrakifejezi a sokszor feldolgozott témákat, amelyeket sajátosan, ismét csak újként, egyediként láttat művein. Elsősorban fára dolgozik, talált, eldobott fadarabokra, ezek a „felületek” éppoly törékenyek, mint a rájuk festett, a fa rajzolatára, a résekre, az erezetre simuló motívumok. A virágok széthasadnak, az arcok darabokra hullanak, a testek kinyílnak…