Az Ernst Múzeum korábban a MAMŰ, újabban A 40-es évek, a Felezőidő és a Közös tér című nagy kiállításaival mutatott be egy-egy témakört, csoportot, korszakot a romániai magyar művészetből is. Az „élesdiek” megjelenésével azonban alapvetően megváltozott a helyzet: határok nélkülivé vált. Hiszen azután, hogy 1995-ben egyszerre öt fiatalember nyert felvételt Marosvásárhelyről a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ’96-ban már művésztelepet alapítottak a Rézhegység és a Királyerdő közt, Élesden (Alesd), Romániában, ahová évente visszajárnak.
Tizenhárman voltak akkor, magyarországi kollégáikkal együtt, később még 10-en csatlakoztak hozzájuk, néhányan pedig csak egy-egy alkalommal töltötték a nyarat a Sebes-Körös partján, Nagyvárad és Kalotaszeg között. Elsősorban festők, akik mára olyan képtípusokat dolgoztak ki, melyekben „határok nélkül,” egybefonódva jelennek meg a 20. századi művészet mély árkokkal elkülönült nagy irányai is: a figuratív és nonfiguratív, konceptuális és érzéki, ábrázoló és elvont, spirituális és mágikus képi gondolkodás, a „high and low” világa.
Az Élesdi Művésztelep tagjai:
Balázs Imre Barna, Bodoni-Dombi Zsolt, Bugovits Anikó, Éltes Barna, Galambos Éva, Halmi Horváth István, Hatházi László, Herman Levente, Horváth Krisztián, Horváth Roland, Incze Mózes, Juhász Dorka, Kaszás Réka, Konecsny Emőke, Kucsora Márta, Szász Sándor, Pittman Zsófi, Vértesi Ági