Figurái láttán szinte képlékenynek érezzük a kemény követ. Bumfordi manói, dzsinnjei olykor a dalmát folklór és hiedelemvilág alakjait keltik életre. Olyan kerekded, lágy formák láncolatából épülnek ezek a szobrok, melyek a legkevesebb mesterkéltséget erőltetik az anyagra, s a legtöbb szabadságot hagyják meg a kőnek.”
Pistyur Imre családja egyike annak a nyolc-tíz dalmát családnak, akik a törökök elől menekülve 1690-ben telepedtek le Szentendrén. Ő maga Csobánkán született, ahol édesapja pékmesterként munkát kapott. Innen hozta a szomszédban lakó „falusi füvestől” tanult gyógyfüves ismereteit csakúgy, mint a művészetekben való jártasságát, melyet az ott élő két festőművésztől tanult, illetve a csobánkai kőfaragóktól lesett el. Szentendrére a hetvenes években költözött, ahol jól ismerik őt, mint „füves embert”, természetgyógyászt. Mára azonban már szobrászként is számon tartják a városban, hiszen az utóbbi három évben készült szobraiból Budapesten a Duna és a Vígadó Galériában, Szentendrén pedig a Művésztelepi Galériában volt már kiállítása.
A MűvészetMalom udvarán most nyíló kiállítás mindeddig a legnagyobb szabású bemutatkozása. A kiállított művek nagyobbik fele az utóbbi év termése, s itt kerül először a közönség elé. (D. Udvari Ildikó, művészettörténész)
