Az utóbbi 8-10 év művészeti és műkereskedelmi szempontból egyik legérdekesebb jelensége az egykori keletnémet területen, Lipcsében kibontakozó festészeti boom. A részint lipcsei – főként realisztikus tendenciákhoz kötődő – hagyományokból táplálkozó, részint a városi művészeti iskolához (Grafikai és Könyvművészeti Főiskola, 1764) kapcsolódó helyi, akadémikus hagyomány és a Nyugatról érkezett művészek által megtermékenyített, sajátos, elavult reprezentációs stílus felülírása egyedi iskolát hozott létre. Az erős festészeti hagyomány átírása az egyéni életművekben és a lokális szcéna egészén belül is jelentkezett, amelyet összefoglaló néven ma „Új Lipcsei Iskolának” neveznek. A festészet területén létrejött jelenség hamar világszerte keresett művészeti termékké vált a galériák és kiállítótermek nemzetközi hálózatának rendszerében. A stiláris-szemléleti-konfigurációs jellemzők a vasfüggöny lebomlását és a német egyesülést követő években-évtizedekben meghatározták a festészeti gondolkodást Németországban, és jelentős hatást gyakoroltak az egyetemes kortárs festészet egészére. A budapesti kiállításon felvonultatott művészek (Neo Rauch, Martin Kobe, Matthias Weischer, David Schnell és mások) napjainkban a világ kiállítótermeinek sztárfigurái, a műkereskedelmi rekordeladások szereplői.
A Lipcse-jelenség kiállítás érdekes párhuzamot vonhat két ex-szocialista ország művészeti hagyománya és annak újrahasznosítása, a kulturális termékek érvényesülésének módszerei-technikái között.
A kiállítás a bemutatott 80 munka segítségével érvényes festészeti pozíciókat igyekszik megjeleníteni; olyan lehetséges alternatívákat mutat fel, amelyek a kortárs festészet vonatkozásában a hagyomány átértelmezésével annak tanulságai, eredményei nyomán radikálisan új kifejezésformát és konfigurációs rácsokat fejlesztettek ki. A megjelenítési módok egymástól eltérők lehetnek: a minimalista, absztrakcióba hajló előképek ugyanúgy élnek az új lipcsei festészetben, mint a realista-szürrealista, hipervalóságot szimuláló, történelmi tapasztalatokat magába integráló szemlélet és vizualitás. A bemutató a hagyományok rekontextualizálásának példáit és főként az eltérő médiumok (festészet-fotó-mozgókép) egymásra hatásaként létrejött munkák kapcsolatait kívánja érzékeltetni.
A kiállítás elsődleges célja, hogy megismertesse a magyar és kelet-közép-európai közönséget a lipcsei művészeti szcéna festészeti, fotós és más/újabb médiumaiban az elmúlt mintegy másfél évtizedben létrejött produktumokkal, az ún. „lipcsei iskola” heterogén, jellegében sajátosan lokális, mégis egyetemes jelentőségű munkáival, szellemiségével. Szándéka emellett a lipcsei kortárs művészeti színtérről alkotott kép árnyalása, a művekről és kezdeményezésekről szerzett kép strukturálása, a lipcsei iskola fogalmának értelmezése olyan művek segítségével és olyan rendezésben, amely(ek) az újraértelmezést segítik. Célja továbbá leíró és értelmező szövegek megjelentetése (katalógus), az eltérő médiumokban és kifejezésformákban alkotó lipcsei művészek munkáinak értelmezése és művészettörténeti kontextusba helyezése, ezzel világosabb és árnyaltabb kép felvázolása a jelen lipcsei művészetről.
A kiállítás és eseménysorozat egyben lehetőség két egykori szocialista ország poszt-szocialista művészete közötti hasonlóságok és különbségek érzékeltetésére, a sajátos kezdeményezések bemutatására. A program keretében sor kerül személyes, művészi találkozókra is, illetve előadásokra a magyar művészeti felsőoktatás szereplői számára, aktív lipcsei képzőművészek részvételével.
A kiállításon Lipcse mint kultúrváros és mint élettér is megjelenik. Ezt segíti az információs terem gigantikus falfestménye, amely egyfajta kulturális GPS-ként enged betekintést a kortárs lipcsei színtér kultikus helyeinek, a művészet helyszíneinek világába (az 1000% alkotócsoport munkája), valamint a kapcsolatok gráfjának vizuális megjelenítése a kiállítás kísérőfüzetében (Albert Ádám képzőművész munkája), melyből megtudhatjuk, ki kit tanított, mikor, milyen összefüggések vannak az egyes művészek és generációk között.
A klosterneuburgi Essl Gyűjtemény, a lipcsei Galerie Kleindienst, a Dogenhaus Galerie, a Galerie Eigen + Art és a Galerie Klemm’s Berlin, valamint Christian Ehrentraut Berlin közreműködésével megvalósuló kiállítás a közgyűjteményekben és magángyűjtőknél található munkák szerepeltetésével az eddigi legszélesebb körű, reprezentatív bemutató.
A kiállításhoz kísérőrendezvények (filmprogram, múzeumkommunikációs foglalkozások) társulnak a budapesti Goethe Intézettel, a Videospace Budapesttel, a BBS Fórummal és a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel együttműködésében.
A kiállításon mobiltelefonos audio-guide rendszer kerül kiépítésre a T-Mobile támogatásával, amelyben a 06 30 3030 260-as mobilszám hívásával menürendszerben (IVR) lépkedve kaphat információt a látogató az egyes művekről, a kiállítási egységekről. A bluetooth-os készülékkel rendelkező látogatók információs csomagot fogadhatnak, amelyben a kiállítás helyszínén díjmentesen letölthetnek készülékükre valamennyi kiállítótól egy-egy művet – képpel és szöveggel –, illetve egy videómunkát (Tilo Baumgärtel: Megafon, 3 min 15 sec). A 06 30 3030 260-as számot bárki hívhatja a tarifacsomagjának megfelelő 06 30-as mobilszám hívásának díjáért.