A kiállítás az Ernst Galéria eddig még nyilvánosságot nem látott plakátgyűjteményének bemutatására vállalkozik.
A rendezők szándéka, hogy az immáron már Európai Unió Budapestje, egy ízig-vérig magyar, de egyben nemzetközi kiállítás bemutatásának helyszíne legyen.
A 170 plakátból álló kollekció, néma és hangosfilm 1912-től 1945 között készült, magyar és nemzetközi filmplakátjaiból áll.
A magyar plakátgrafika művészi fejlődése első nagy korszakának csúcspontja az 1919-es évben következett be, amikor olyan jeles festők, garfikusok csatlakoztak Bíró Mihályhoz, a kor kiemelkedő egyéniségéhez, mint Vértes Marcell, Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Ferenczy Károly, Szántó Lajos, Pajzs-Goebel Jenő, Kozma Lajos, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Uitz Béla, Pór Bertalan, Berény Róbert és még sokan mások.
A művészek alkotásaikkal képzőművészeti tárlattá formálták a hirdetőoszlopokat és hirdetőtáblákat. A plakátok közös jellemzője, hogy mind-mind kitűnő magyar grafikusok : Bíró, Sátori, Földes, Nemes, stb…aprólékosan kivitelezett művészeti alkotásai. Ezek a plakátok litográfiák (kőnyomatok), kis példányszámban készültek, ezért nagyon ritkák. Szinte egyedi képzőművészeti alkotásoknak kell tekinteni őket. Hatásukban ugyanolyan művészi értékkel bírnak mint a kor más képzőművészeinek alkotásai. Nagyon kevés maradt fenn belőlük, egyrészt azért mert felhasználták őket, másrészt mert a megmaradt példányokat visszaküldték a stúdiókba, ahol újra hasznosították a papírt.
Fennmaradásuk a kor „gyűjtőinek” köszönhető.
A kiállítás célja, hogy minden egyes plakát alkotóját kinyomozza, nyomon követve, hogyan, s milyen fázisokon keresztül született meg a végső mű. Szeretnék rekonstruálni, milyen folyamatok vezettek a plakát végső változatának kialakulásához, ki milyen szerepet vállalt a munkában, milyen technikákat alkalmaztak, melyik nyomda nyomtatta ki a plakátokat, és hogyan történt azok terjesztése.
A gyűjtemény korai klasszikus darabjai olyan esztétikai színvonalat képviselnek, amelyek minden tekintetben egyedülállóak.
Az Ernst Galéria gyűjteménye két részből áll :
1. Némafilmek 1912 – 1920 között :
– Sátori Lipót: az Uránia színház megnyító előadásának plakátját készítette, olyan ismert plakátok alkotója mint a Vasgyáros, Odette, Rigoletto.
– Bíró Mihály: a világhírű grafikus, a Dr Lauffen (az MNG-ben található) , és a Faun c. film plakátjainka alkotója.
– Földes Imre: Sátorival együtt szép számmal készítette a 1910-es évek némafilmjeinek plakátjait , A földalatti szindikátus, Mr.King, Boston Cézárja vagy a Szibéria alkotója.
– Geiger Richard: A bánat ösvénye és az Utolsó ivadék c. filmekhez készítette a plakátokat.
2. Hangos filmek 1928 – 1941 között:
– P.Kiss: Intermezzo, Az ember néha téved, Kongo Express
– Muskovszky: A cigánybáró, Szervusz Péter, Barcarola
– Kenyeres: Az elkésett levél , Gyurkovics fiúk, Aranyváros (Virginia City)
– Tihanyi: Hotel Kikelet
– Deutsch: Ne kérdezd ki voltam, Háry János
– Sala: A holnap hősei (Dodge City), Gyimesi vadvirág, Jezabel
– Győri Gy.: Noszti fiú esete Tóth Marival, Bors István, Cifra nyomorúság
– Nemes: Cleopatra, Kék csillag (Beau Geste)
– Vándor: Balaklava, Mosambo, Pezsgőkeringő
– Dallos: Szováthy Éva
– Békés: Halálos tavasz, Piros bugyelláris
– Szilas: Egy csók és más semmi
A némafilmek idejére tehető a filmplakátok művészi kiteljesedése. A film címe, a rendező és a producer nevének feltűntetése mellett , a grafikai virtuozitás eszközeivel csalogatták be a nézőket a színházakba. A grafikus művész szerepe addig sehol más műfajban nem volt még ilyen hangsúlyos. A grafika egy darab papíron kellett hogy elmesélje az egész törnénetet szerelemről, rémületről, tragédiáról vagy komédiáról. A 30′-as és 40′-es évek hangosfilmjeiben már a filmszínészek arca csábította be a közönséget. Mégis így is készültek dekoratív és aprólékosan kivitelezett művek. Ezek a művészek (festők, grafikusok) igen gyorsan elismertek lettek, hiszen műveikkel az utca embere is találkozott nap, mint nap a villamoson, a mozikban, a hirdetőoszlopokon.
A gyűjteményben a Magyarországon bemutatott filmekhez készült plakátokat találhatunk. Láthatjuk többek között Kabos Gyulát, Karádi Katalint, Jávor Pált, Páger Antalt, Humphrey Bogart-t, James Cagney-t, Errol Flynn-t, Olivia de Havilland-t, Cary Grant-et, Ingrid Bertgmann-t, Bette Davis-t, Gaál Franciskát, Hörbiger Pált vagy éppen Jean Gabin-t a magyar grafika aranykorának kiemelkedő alakjai szemével.
A külföldi filmek nagy része is magyar vonatkozású, ha nem a színészeket illetően, akkor pl. a rendező Korda , Kertész , Cukor vagy a producer Paszternák által, akik később pl. George Cukor, Joe Pasternak vagy Michael Curtiz néven lettek ismertek a hollywood-i filmgyártás aranykorában. A mai napig meghatározó alakjai a XX. század mozgófilmjének arcképcsarnokában. Los Angelestől Tokyo-ig ismer nevek ezek, de ne felejtsük el a modern kori filmgyártás magyar alkotóit sem : az Oscar-díjas Szabó Istvánt, Zsigmond Vilmost , a kitűnő Koltai Lajost vagy az ismert filmproducert Andy Vajnát. Hagyományaink voltak és vannak a mozgófilm történetében. A magyar művészet és kultúra óceánt szelt át hogy ott művészi értékeket teremtsen.
Ilyen jellegű kiállítást eddig csak nagyon ritkán, ekkora terjedelmű anyagot pedig még soha nem láthatott magyar közönség.
A magyar grafika elismertségét mi sem bizonyítja jobban mint hogy az angol Christie’s árverési háznál 2001 március 27.-én egy magyar grafikus, Grosz Károly által készített filmplakát előre várt eladási ára: 30.000 – 50.000 Ł között volt, de 80.750. Fontért + az árverezőház jutaléka ( kb. 30 millió forint ) kelt el. Az utóbbi évek eddig legdrágább filmplakátja több mint 70 millió forintnak megfelelő összegért kelt el.
A kutatók munkáját, sokan segítették: magángyűjtők, hazai és külföldi múzeumok, közgyűjtemények ( MNG Plakát Archivuma, Magyar Filmarchívum, KÖH, Magyar Nemzeti Múzeum, BTM Kiscelli Múzeum, Széchenyi Könyvtár, Albertina Wien, National Bibliotheke Wien, Guggenheim Museum New York, Museum für Gestaltung Zürich, Österreichiseis Filmarchiv, , Academy of Motion Picture Arts and Sciences, Christie?s London, The Reel Poster Gallery London, Bundesarchive-Filmarchive, Stiftung Deutsche Kinemathek stb.).
