A város a modernizmus csodálatos teljesítménye. Imádott és magasztalt. A város dokumentum, mert architektúrájában a történelmet hordozza. Számos művész munkája foglalkozik az utópiába vetett hit, a modern életformák és városképek kritikájával, és számos kiállítás témáját is adja a modern urbanizáció utópiájának kritikája.
Kiállításunk is hasonló tematika mentén szerveződik. 3 képzőművész munkáit mutatja be, melyek behatolnak a város szövetébe és ott az épített környezetet, a tárgyi kultúra jelenlétét, a mesterséges és a természetes ellentétének kérdését vizsgálják.
A kiállítás egy történelmi felfedező és megőrző játékra invitál bennünket, ahol a modern kor archeológusai környezetünk új rétegeinek felfejtését kísérlik meg.
Shandor Hassan New Yorkban élő, Fulbright ösztöndíjas képzőművész. Munkái a gyűjtési aktusra és egyfajta személyes narratíva-írásra koncentrálnak. Talált hulladék anyagokból készült helyspecifikus installációit a környezetében talált tárgyakkal tölti meg. A tárgyakat nem máshonnan hozza magával, kifejezetten azon a környéken gyűjtöget, ahol éppen dolgozik. A helyiek így saját személyes vagy akár társadalmi, politikai múltjukkal (egy fotóval, egy játékkal, egy sáros zászlóval, egy táblafoszlánnyal) találkozhatnak.
Jelen kiállításon is egy nagyon komplex installációt láthatunk tőle, amely különböző médiumok keveredéséből jön létre. A talált tárgyak gyűjteményéből összeálló installáció a ready-made, kollázs, festmény, fotó, assemblage műfajait egyesíti.
Szemünk előtt a modernkor tárgyi kultúrájának archeológiája ragyog.
Roters Katharina eredetileg festőművész, doktori tanulmányait a pécsi Művészeti Karon Keserű Ilonánál folytatta. Katharina más műfajokkal is kísérletezve jelenlegi munkájában egy repetitív jelenségre koncentrál. Fotósorozatában a sátortetős uniformizált kockaházak homlokzatán megfigyelhető ornamentika megjelenésének okait és alakulását kutatja.
Ezeknek a „szomorúszemű” házaknak az általánossá válása meglehetősen egyhangúvá formálta Magyarország vidéki építészetét.
Az ilyen házakban lakók éppen az egyhangúság ellen „lázadva” kezdték el saját képükre formálni otthonukat. A házak utcafronti részén megjelentek a változatos díszítő elemek. Az itt jelentkező ornamentikában nem ízlésbeli kérdések jelennek meg. Ezek egy korszak központi teoretikus kérdéseinek megnyilvánulásai.
A fotósorozat ezekből szemezget. A jelenleg bemutatott sorozat végső formája egy könyv. Mi most „work in progress” láthatjuk a kutatómunka eddigi eredményét.
Ferenczy Zsolt, aki szintén festőművész egy csendes videó-installációt prezentál a kiállításon. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2008-ban doktorált. Témaválasztása ismert festményeihez kapcsolódik, az architekturális és természetes közeg találkozásából fakadó ellentétek vizsgálatához.
Videója egy „tömeges” sárkányreptetést örökíti meg az indiai Jaipur belvárosa felett. A sárkányok röptetése hagyományosan minden évben egy adott napon történik. A zenével, étkezésekkel egybekötött városi akció reggeltől estig folyik a felső épületszintek lezáratlan (nyitott, ill. tovább építhető) tetőtereiről. A látvány kaotikus pezsgésében egy ég felé irányuló furcsa urbánus rítusnak lehetünk tanúi.
A film által közvetített kép, miközben kritikai vizsgálat alá vesszük, megérkezik egy olyan pontra, ahol a tisztán vizuális kompozíció: az indiai lakóházak és a sárkányreptetés, valamint a vetítő és a vetített kép közé helyezett modell ház kollázsa, transzcendentálódik.
Sárvári Zita
