Mucha plakátműveivel aratta első sikereit az 1890-es évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet. Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította elő, itt készült valamennyi Sarah Bernhard-plakátja. Sarah Bernhardt a 19. század második felének és a 20. század elejének egyik legnagyobb rajongással körülvett párizsi híressége volt. Többnyire őt tekintik a valaha színpadra lépett legjobb színésznőnek. Az 1895-1901 közötti években Mucha tervezte plakátjainak a többségét. Már az első ezek közül (Gismonda) óriási visszhangot keltett. Mucha a bizánci ikonokra emlékeztető módon idézte meg Sarah Bernhard alakját. Azt próbálta elérni, hogy a néző ne egy színdarab jelenetével szembesüljön, hanem teljes élményt, egy általános hatást lásson, halljon és érezzen. Ez a hatás éppúgy állandó jellemvonása Mucha valamennyi Sarah Bernhardtról készül plakátjának, mint a pompás kosztüm, az ékszerek, a hajviselet, a test- és fejtartás, a sugárzó szemek. Mucha csaknem valamennyi plakátjának a középpontjában egy nőalak áll. A Bernhardt-plakátok és a többi általa készített reklámkiadvány fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú aranyló hajjal, közvetlen asszociációkkal az adott termékkel kapcsolatban.
Mucha életművén belül különleges helyet foglalnak el a pasztell- és szénrajzok. Ezek a Párizsban, 1898 és 1903 között készült rajzok önálló műtárgycsoportot alkotnak. Saját személyes érzéseit közvetítik, és egy olyan művész „sötét” oldalát világítják meg, aki a nemzetközi hírnév és siker csúcsára jutott.
1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Ez volt a kezdete amerikai korszakának, amely 1910-ig tartott, amikor családjával visszaköltözött Csehországba. Az amerikai kontinensre való megérkezésekor Muchát az Art Nouveau vezető képviselőjeként harangozták be. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették híressé, amelyek Sarah Bernard számos amerikai turnéját hirdették. Egy sor fiatal amerikai művész tanult korábban Mucha párizsi műtermében, akik ugyancsak szeretettel és büszként fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott pasztell portréinak közvetlensége és elevensége, ami elhamvadt a hosszú festési procedúra alatt.
Alphonse Mucha 1897-ből származó plakátjain és festményein tűntek fel először szláv karakterjegyeket viselő nőalakok. Párizsban rendezett második egyéni kiállítása plakátjának az elkészítéséhez Mucha egy jellegzetesen szláv vonásokat viselő leányt valamint morva százszorszépkoszorút választott. Ezt azután számos hasonló nőábrázolás követte. A szláv vonású nők kulcsszerepet kaptak Muchának azokon a plakáttervein, amelyeket később a szülőhazájából érkező megbízásokra készített. Mucha a leánytípust a cseh és morva vidék buzgó vallásosságának rendelte alá, anélkül azonban, hogy falusi „leányainak” természetes bája elveszne. Mucha amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének a megtervezésére. Slavia, a fehér ünnepi köntöst viselő szláv istennő, később Mucha cseh plakáttervein és más prágai szláv ünnepeken is megjelent.
