Kapitány András közel 15 éve azokat a jelenségeket kutatja, miként válik egy építészeti konstrukció szoborrá a számítógép virtuális terében. Munkáiban nagy szerepet kap a véletlen, a tervezés folyamán a computer esetleges hibáiból adódó felfedezések kreatív felhasználása. Az így létrejövő szétesett szerkezetek, egymásba csúszó, egymásba forduló dekonstruált terek különleges szépségű, expresszív hatású kompozíciókat eredményeznek, amelyek szoborszerű formákká állnak össze. A kompozíciók biomorf, élő szervezeteket is felidéznek, amellyel egy élő, lüktető, örvénylő, önmagát alakító építészet kialakulását vetíti előre. Az utópikus szerkezetek esetleges jövőbeli alternatív lakóépületként való felhasználásának víziói valóságos szobrok formájában jelennek meg a kiállításon.