A bécsi képzőművészeti akadémián Arnulf Rainer, az absztrakt informális művészet világhírű képviselőjének tanítványaként végzett Weissenbacher-t az egyetem elvégzése óta foglalkoztatja a giccs, a triviális és művi valóság. „Szép képein” keresztül, melyeken kimért pontossággal megfestett játékok szerepelnek a tárgyi világ elemei közül, a giccs mechanizmusának lebontásával és leleplezésével igyekszik megmutatni egy mindinkább a „való világ” elfogadott pótlékává váló, mesterséges környezet abszurd, groteszk, eltorzított és elferdített manifesztációit. Bár munkái a giccsel foglalkoznak, különböznek a pop-art-tól, hiszen a festő nem pusztán idézeteket emel ki a giccsből, hanem a giccs poéziséről beszél, szélső pontig feszíti a giccs naturalisztikus megjelenítését. Ahol általában már elutasítjuk a giccset, Weissenbacher számára azon a ponton kezd el érdekessé válni. Miután hosszú ideje festményein háromdimenziós hatású, realisztikusan megfestett, teljesen lap os és grafikus elemekkel, valamint térbeli illúziókkal és különböző, egymásra helyezett rétegekkel kísérletezett, elérkezett egyfajta “fagypontig”, mikor úgy érezte minden – magát beleértve – megkövült. 2008. eleje óta egy élettelibb és bujább festési módhoz és munkamódszerhez igyekszik visszatalálni. “Egyelőre leginkább egy kísérleti fázisnak nevezhető átmeneti állapotban vagyok, mikor még nem tudom hol ér véget az utazás. Ez a tény is hozzájárult a kiállításom címéhez. A másik ok az, hogy a lefestett figurák és tárgyak, melyek oly ártalmatlannak és ártatlannak tűnnek, explicit tartalmat közvetítenek, mely minden más, csak nem ártatlan”.
A szüzesség egyszeri és megismételhetetlen elvesztése – Sebastian Weissenbacher kiállítása
Megnyitó: csütörtökön 18 órakor