A kiállítási anyag a már Budapesten bemutatott anyagot veszi alapul, kiegészülve új művekkel is. A kiállítás következő állomás Lengyelország lesz, mely eseményhez lengyel művészek is csatlakoznak majd.
A koncepció egy olyan tematikát jár körül különböző műfajokon közül, mely igen változatos formában van jelen a közép-kelet európai régió kortárs művészetében. Esszenciális, azaz lényegi: hogyan érzékeli az ember a valóságot? A valóság számtalan rétegeiből mennyit képes értelmezni, beszélhetünk-e egyáltalán a valóság több szintjéről, vagy csak egyetlen egyet kell átláthatóan kezelni? Válaszok, értelmezések, állásfoglalások, sejtések bontakoznak ki a kiállításon bemutatott műveken: érdekes módon, a „megkérdőjelezés” fázisának eredményeként, vezérmotívumként tűnik fel a „semmi”, sokszor ellentétbe állítva a „léttel”, a lényeggel, az esszenciával. A valóság egyfajta tükrözése, legalábbis a látható boncolása és annak elemeinek külön történő vizsgálata, újrakontextualizálása iránti étvágy igen erős jelleggel jelenik meg a kelet-európai műveken. E fogalmak vizuális, pontosabban „technikai” átültetése igazán különböző megközelítésekre ösztönzi az alkotókat, ám közös nevező a „fény” szerepe, legyen az fizikai vagy elméleti valóságában elemezve, illetve a „sötéthez” való viszonyának mértékében.
Közös nevező szintén, hogy e témakörhöz kapcsolódóan a kiállítás magyar és román művészeket vonultat fel, a fiatalabb generációhoz tartozó alkotókat, akik sok esetben fűzik műveikbe múltjukhoz, identitásukhoz kapcsolódó gondolataikat. Egy kelet-európai kulturális keresztmetszet tárul elénk (mely a jövőben még inkább bővülni kíván), melyben elmerülve barangol a látogató, hogy felfejtse a valóság változatos esszenciáit.
