Folytatódik, pontosabban utolsó fázisához ér a Várfok Galéria „sorozata”, amely három egymás utáni alkalommal „párban mutat” be művészeket, illetve legújabb munkáikat. A Várfok Galéria terében megrendezésre kerülő következő kiállítás két osztrák származású képzőművész, Martin C. HERBST és Sebastian WEISSENBACHER közös kiállítása lesz: először állítanak ki együtt, és ezt most Budapesten. A világ létezéséről és látszatáról címet viselő kiállításon két teljesen eltérő stílust és alkotói attitűdöt ismerhetünk meg, amit mégis összeköt a realitás látszatán való túllépés és mélyebb összefüggések keresése.
A Várfok Galériában most kiállításra kerülő anyag egy nagyobb körképet kíván adni a művész munkásságából az utóbbi hat évet tekintve. Érzékelhető, hogy a korábbi munkák aprólékos műgondjával és sima, homogén felületeivel ellentétben, az újabb alkotásokra egy vázlatosabb stílus és egyre markánsabb feliratok megjelenése a jellemző. Weissenbacher az évek során számos külföldi ösztöndíj programban (pl. 1994 – London, 1996 – Róma, 2009 – Chicago) vett részt, melynek tapasztalatai szintén szorosan beépültek a munkákba mind témaválasztás, mind klasszikus előképekre való utalások tekintetében.
Herbst meghatározó műfaja az emberi portré. Arcai kivétel nélkül szuggesztívek, titokzatos tekintetükkel rabul ejtik a nézőt, aki hiába próbálja megfejteni személyiségüket, sosem lát el igazán lelkük mélyéig. E sejtelmesség miatt szokták a XVI. századi manierista portréfestészet filozófiájához kapcsolni Herbst művészetét, mely szintén az emberi psziché rejtőzködő voltára koncentrál. A titokzatosságot és hűvös távolságtartást a hordozófelületek hideg fémessége csak tovább erősítette, majd a merev, sima alap hirtelen kimozdult a térbe, gömbök, és hullámok formájában három dimenziós plasztikává tágult. Ekkor kezdte el Herbst torzítani a fejeket, egyes részeket elnyújtva, másokat sűrítve ábrázolni, mellyel dinamikát és egy izgalmas optikai játékot generált, a művek többnézetűségét erősítve fel. A módszert most vászonképeken folytatja tovább még tudatosabb módon. Herbst torzít, mégsem érezzük az arcokat groteszknek vagy abnormálisnak. Ugyanaz az érzéki, megfoghatatlan szépség sugárzik róluk, mint korábbi alkotásain. Ez a metódus nem önkényes játszadozás, hanem az emberi érzékelés és emlékezet szelektív és érzelmi alapú minőségének megfigyelésén alapszik. A vászonképek mellett a kiállítás a „Rejtett kincsek” sorozatból is bemutat majd néhány alkotást, ahol az összegyűrt metálfelületek fémességéből, mint egyfajta kincsek tűnnek elő a gyakran barokk reminiszcenciákat idéző hol erotikus, hol hűvösebb portréi.