A Munkácsy-díjas alkotó, Ádám Zoltán ezúttal egy olajpasztellel vászonra festett sorozatot mutat be az acb Galériában, amellyel a korábbi, nagy méretű olaj-vászon technikával megfestett kompozícióinak szerkezetét kívánja feloldani, újraértelmezni. Ezek a művek ennek megfelelően tele vannak a korábbi ciklusok által feldolgozott témákra vonatkozó referenciákkal. Az épülettöredékeket, portrékat, tárgyakat, városi látképeket, vallásos szimbólumokat és jeleneteket ábrázoló új művekre is jellemző az Ádám Zoltántól ismert rajzos és festészeti technikák együttes használata. A vászonra alapozás nélkül, olajpasztellel megrajzolt figurák, alakzatok áttetszővé, álomszerűvé válnak, fokozva a fragmentált, képzelet szülötte témák vizuális hatását. Ezek a művek egy fejlődési folyamatot tükröznek, amely művész önmagával, illetve a védjegyévé vált témákkal és koncepciókkal szemben megfogalmazott kétségekből kiindulva, ezek metamorfózisáig vezettek. Az út végét az acb Galériában bemutatásra kerülő művek jelzik, amelyek az elmúlt időszakban felmerült alkotói dilemmák összegzésének és egyben az Ádám-életmű szintézisének tekinthetők.
Ádám Zoltán 1959-ben született, s 1984-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A festőként bemutatkozó művész 1990 és 1995 között az Újlak Csoportnak, a független művészeti kezdeményezések terén úttörő formációnak volt a tagja. Az 1990-es évek közepétől elsősorban festményekkel vett részt kiállításokon. Jelentős egyéni bemutatója volt 1998-ban és 1999-ben a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, 2001-ben a Műcsarnokban, valamint 2003-ban és 2004-ben az acb Galériában. Művei megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben (Modern Művészetért Közalapítvány, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Irokéz Gyűjtemény). Ádám Zoltán 2001-ben kapta meg a Munkácsy-díjat.