A művész AENIMA címen készítette ezt a tárlatot, amelynek bemutatója a kassai Löffler Múzeumban volt 2010-ben. Egy bizonyos mértékben áttörésnek is számít ennek a kiállításnak az anyaga, hiszen ezekkel a képekkel jelentősen átlépi az eddigi, többnyire festményekkel fémjelzett munkásságát. Tulajdonképpen már évek óta megfigyelhető nála, hogy fokozatosan felhagy a lineáris akrillfesztészttel, amellyel nagy sikereket ért el szakma kritikusainál (a fiatal szlovákiai képzőművészek Oskár Čepán–díjért zajló megmérettetésben 2004-ben országos döntős volt) és a kommersz szférában is. Az utóbbi pár évben egyre erőteljesebben és sikeresebben vált a maga nemében tiszta, kolormentes fekete-fehér rajzokra. Változnak a festményei is. Azokon feltűnnek a víz és tus szervezetlenül viselkedő kombinációján alapuló akvarellmomentumok. Sirka merészen és elszántan arra törekszik, hogy ne ragadjon le a számára első sikereket hozó képalkotásnál, ne bonyolódjon bele azok árnyékába, hanem új utakat is keressen, találjon, mégha az a képeihez szokott szemlélőknél némi sikercsökkenéssel jár is. A tágabb körű publikumnak egyúttal egy további újdonságával, a kamara jellegű objektumaival és kisplasztikáival is bemutatkozik. Előtérbe helyezi korábbi vászonképei alakjainak vizsgálatát, megtestesítését. Átvitt értelemben lelket próbál beléjük lehelni – mint ahogy erre utal a kiállítás címe is (a latin aenima kifejezés lelket jelent).
