Ács Kinga-Noémi munkáiban a jelen heterogén formáival felvéve a kapcsolatot reflektál a nőiség általános kérdéseire, a legkevésbé sem generikus módon. Játékos formába öltve, komoly társadalomkritikát illusztrálnak a különböző objektek, installációk, amelyek a tudatos anyagválasztással némi frusztrációt okozva színültig betöltik a galéria terét.
A jelen folyamatosan változó külső hatásaira reagálva, sztereotip női színeket is használva prezentálja a feminin lét két kimeríthetetlen kérdéskörét, a külvilággal való kapcsolatot és a nők önmagukról alkotott képét. Az akaratlagosan vagy akár tudattalanul felvett viselkedési sémák, melyeket társadalmunk, valamint az internet táplál belénk, okozzák a saját magunkba vetett bizalom összeomlását. Ez vezet a folyamatos visszaigazolás kereséséhez.
A művek a világháló által közvetített impulzusokra reflektálnak. A cím is erre utal, az affectio az inger latin megfelelője. Ha a böngészőbe beírjuk a tipikus kérdéseket, kifejezéseket, mint például “szépség”, “tökéletes alak”, “honnan tudom, hogy szeret?” vagy “hogyan viselkedjek, hogy kelljek neki?”, rengeteg választ kapunk a legkülönfélébb forrásokból. Az internet megjelenése óta az információ áramlása határtalan, a tudás megosztásának feltételei nincsenek szabályozva. Olyan, mint a gyerekkori játék, amelyben egymás fülébe suttogva a szó minél tovább jutott, annál értelmetlenebbé, amorfabbá alakult.
Az adathalmaz gyors sodrásának köszönhetően a társadalmat manipuláló trendek is hétről hétre változnak, így a társadalom a web torz tükörképévé vált. Ezek a trendek változtatják meg a saját magunkkal és másokkal való kapcsolatunkat azáltal, hogy pillanatnyi ideálokat állítanak a szemünk elé, amelyeket követve érezhetjük magunkat a társadalom szerves, elfogadott részének. A művek között többször is előforduló tükörszerű anyag ezt a torzított létet érzékelteti. A megfelelési kényszer végül frusztrációt okozva alakítja ki a testképzavart, a női lét folyamatos megkérdőjelezését és az önszeretet hiányát.
a kiállítás kurátora: Grisztel Eliza