Az aerofon hangszerek nagy családjában – akár történetiségét, akár területi elterjedését vizsgáljuk – kiemelkedő helye és szerepe van a dudáknak, hiszen Eurázsiában, a Földközi-tenger medencéjében nem ismerünk olyan népet, népcsoportot, amely a dudarendszerű hangszerek valamilyen egyszerű vagy bonyolult típusát ne használta volna, illetve használná napjainkban is.
A hangszerek és az azon játszható muzsika Európában szinte minden nép zenetörténetében kiemelkedően fontos, mivel jelenléte az elmúlt ezer évben változó intenzitással ugyan, de folyamatosan kimutatható. A skótoknál, íreknél, bolgároknál nemzeti szimbólummá vált a hangszer, illetve az azon megszólaltatható zene is. Az utóbbi harminc évben ismét reneszánszát éli a dudazene, amit jól jeleznek a nagy fesztiválok, kiállítások, valamint az a tény is, hogy az utóbbi években a népzenék mellett az úgynevezett „könnyű- vagy szórakoztató” zenében és az európai dzsesszben is egyre nagyobb szerepet kap a dudazene. Sorra létesülnek a dudakészítő műhelyek, egyes országokban intézmények oktatják a hangszer alapismereteit.
A kiállítás célja, hogy a hazai és a nemzetközi közönségnek elsősorban a Néprajzi Múzeum gyűjteményeinek gazdag anyagából – ahol Közép-Európa legnagyobb népihangszer-gyűjteménye található – attraktív, élményszerű, szemléletes, ugyanakkor interaktív formában mutassa be azt a rendkívül formagazdag tárgyi anyagot, amit a kutatók az utóbbi száz-százötven évben felhalmoztak. A kiállításhoz elkészül a Néprajzi Múzeumban található dudák katalógusa, amely hozzásegít ahhoz, hogy a kiállítás újrafogalmazza eddigi ismereteinket, hiszen a gyűjteményekben az európai főbb dudatípusok mellett (nyugat-európai típus) nemcsak a magyar dudatípusok (dunántúli, felvidéki, alföldi), hanem a szlovák, szerb, horvát dudák több típusa is megtalálható.
A Dunántúl déli részén – Berzence és Csurgó környékén – használt „horvát-magyar” duda, a szlovák és a felvidéki magyar dudák formai hasonlóságával, valamint hangzásbeli különbségeivel, továbbá a szerb és horvát dudák változatos típusaival eddig keveset foglalkozott a hazai és külföldi néprajz. Nem maradhatnak ki a rendszerezésből a moldvai dudák sem, hiszen itt mutatható ki a balkáni és a közép-európai típusú dudák együttes használata. Külön színt jelentenek majd az „ázsiai dudák”, azaz a szájorgonák, valamint a Földközi-tenger medencéjében található hangszerek is.
A kiállítás vezérgondolatával a látogatókat egy izgalmakat ígérő „pokoljárásra” invitáljuk, hiszen a Kárpát-medencében szinte minden népcsoport hiedelmeiben megtalálható az a bátorságpróba, ami a dudajáték elsajátításához szükséges legkülönbözőbb ismereteket tartalmazta. Ezzel hívjuk fel a figyelmet arra a Kárpát-medencében található sokszínű hagyományra, amit a dudával kapcsolatban az itt élő népek szinte napjainkig megőriztek.